Mi van velem? Más is érzett így?

Én 20 éves koromig egyáltalán nem vágytam kapcsolatra, szexre se igazán. Érdekelt a másik nem, de nem annyira, hogy én tegyek is a dologért valamit.

Nem tudom, hogy ez mennyire normális. Több fiútól olvastam már hasonlót, lányoktól is volt hasonló. Szóval mondhatjuk azért, hogy normális. Nem aggódnék a helyedben.

(Aszexuális még lehetsz amúgy, de nem hinném, hogy lenne ilyenről szó. Szerintem egyszercsak azon fogod kapni magad, hogy belehabarodtál egy pasiba 😃)

Barátságok... nekem vagy a személyiségem olyan, vagy valami nagyon rossz viselkedésmintáról van szó... szóval engem teljesen hidegenhagynak mások dolgai. Elvesztettem az érdeklődésemet a többi ember iránt. Cseverészést nagyon nem bírom elviselni. Egy „mizu veled?”-del már ki lehet borítani 😃

Emellett viszont ott van az, hogy emberként én is társas lény vagyok, szükségem van a társaságra. A komoly lelkitársi szintű barátságok kielégítőek számomra. Ott nem baj, ha nem beszélünk hosszú ideig, és a csavarészést is pár szóváltásban letudjuk, utána meg már tényleg olyan dolgokról beszélünk, ami feltölt energiával, komoly témákról, amik érdekelnek engem is.

25f

A jó öreg szociális szorongás - erõs zárkózottság kombó miatt én is így vagyok. Bár néha érdekel mi van másokkal - de nem merem megkérdezni, indiszkrétnek érzem.

Ha más kezdeményez beszélgetést, az más.

Kivéve ha fiatal, csinos lányok teszik, mert akkor én leszek Rajesh Koothrapali... Elmegy a hangom. Roppant kellemetlen.

De már nem tarthat soká. Csak elvisz a szenvedélybetegségem.

Szerintem ez tok jo

Foglalkozz magaddal,hozd rendbe amit kell es utanna probalj meg nyitni masok fele

Ne mondd hogy "ez nem normalis miert vagyok ilyen" hanem csak siman fogadd el es legy amilyen vagy

Majd lesz ra ok hogy ne ilyen legyel