Úgy érzem, megrekedtem az életben az elvárások miatt, és mert nem a saját életemet éltem sokáig. Ha valaki érzett már így, hogyan lendült tovább?

Megvigasztallak: 35 vagyok, most megyek majd egyetemre, nincs lakásom, nincs párom, van egy autóm de elég beteges - kb ennyi.

Én sem tudok felmutatni saját lakást, doktori címet, egy vödörnyi fizetést havonta, pedig nem az iskola mellé jártam és a bulik is kimaradtak fiatalkorban. Tettem a dolgom, csak épp nem alaposan. Hiányzik belőlem valami plusz, amitől már előrébb tartanék.

Akinek jó a kapcsolata a szüleivel és vannak barátai, annak sem varázsütésre történik minden az életben. Főleg munkában. Nem mindenkinek olyan pozícióban dolgoznak a szülei, barátai, hogy bármit is tudnának segíteni.

Szerintem inkább gondold végig, mid van. Van végzettséged. Van párod, ami az egyik legnehezebb szerintem az életben, megtalálni a párodat, úgyhogy te más sokkal boldogabb lehetsz, mint sok más ember.

Ne foglalkozz már a szüleid elvárásaival. Nem kell mindenkinek dr-nak lennie. De még csak diplomásnak sem. Nagyon sok rendes ember van, akik még jól is keresnek, diploma nélkül.

Szerintem hanyagold a közösségi oldalakat, meg az álmodozást, mert a való világban nem arról szól egy fiatal élete, hogy körbe utazgatja a fél világot. A legtöbben úgy vannak, mint te, hogy próbálnak egyről a kettőre jutni.

Üdv a klubban.

Az a baj, hogy nem tudod adott időben felmérni, hogy jó helyen vagy-e, jó irányba tartasz, csak utólag, akkor meg már általában késő.

Nálam is ez periodikus. 3-5 éves ciklusokban változik, erőteljes fejlődés, mert nem vagyok "hülyegyerek", aztán nem tudok továbblépni azokon a dolgokon amik visszahúznak és újabb erőteljes lejtmenet. Mindegyik ciklus más volt és más okok vezettek oda, most is erősen megyek lefelé éppen. De legalább tudom, hogy amikor elérek legalulra, akkor megszabadulok minden problémától is és akkor szakemberhez kell fordulnom és kezdeni elölről. Minden ciklus egy kicsit jobb (valamilyen téren, máshol semmi előrelépés), de nyilván elmegy mellettem az élet, normális családról lemondhatok gyakorlatilag biztosan, szakmailag még vihetem talán valamire, ha viszonylag gyorsan változik a jelenlegi állapot

20 évesen lett meg az érettségim mert a középsuliba semmit sem tanultam és ez miatt meg is húztak egyszer, utána meg iskolát váltottam. Sajnos ahogy a többiek a írták is előttem az én szüleim sem keresnek annyit hogy egy jobb egyetemre feltudjanak venni ( fizetősre ugye mert az érettségim 2-3 lett ). Így maradt az OKJ képzések amik hátha beválnak...pár találásban sem vagyok valami eredményes mert sose akar senkivel sem úgy összejönni a dolog már jó pár éve. Külföldre nem tudok kimenni egyszerűen mert nincsen olyan ismertségem akiben 100%-ig megbíznék és nem mondaná azt pár hónap múlva hogy ''én megyek vissza helló old meg ahogy tudod...''. Szóval hidd nem csak te vagy megrekedve.

Sőt mondok jobbat, az osztálytársaim akik 4-5 érettségiztek anno, most sorra buknak ki az egyetemekről mert vagy nem bírják vagy nincs már pénz hogy folytassák. Szóval ahogy én látom jelenleg senkivel sincs előrébb egy diplomával mert mire elhelyezkedik ( ha eltud ) addigra valaki egy jó OKJ-s papírral már elég jól tud keresni.