Borderline lányként jobb a magány, mint hogy más életét tönkre tegyem? Esetleg valaki érzett már így?

Ezt csak te tudhatod, de ha igazán szeret elfogad olyannak amilyen. :)

17/F

A magány senkinek sem jó. Az ember társas lény alapvetően, szóval keress olyat aki így is elfogad. Hidd el, van olyan, akiben van bőven empátia.

Nem hiszem, hogy a magányt sokáig túl tudnád élni.

Azért egy borderline személyiségzavaros ember nem az a kategória, hogy "akit szeretsz, azt elfogadod úgy, amilyen"

Nekem van egy ún. barátom, akinek ez a problémája, és néha iszonyúan nehéz elviselni a hangulatingadozásait, pedig alapvetően normális.

Nem mondom, hogy mondj le róla vagy a szerelemről, mert a betegség nem elviselhetetlen, plusz kordában is lehet tartani, szóval csak fel a fejjel! : )

6#-os

Ha utána olvasnál rájönnél te is hogy ez létező pszichés betegség, és nem kell senki oltogatni emiatt.

Egyépként ha nem érdekel, minek válaszolsz rá?

7-es

Utánaolvastam, de fogadjunk, hogy ezt magának diagnosztizálta. Hetekig kereste a neten, hogy ő milyen személyiségzavarban szenvedhet, mert valami olyat kell keresni, amilyen másnak nincs az utcában. Az tény, hogy ma már a hülyeségnek ezer nevet adnak, de a többségnek csak annyi a baja,, hogy a négy fal között a telefont nyomkodva nem lehet szocializálódni, ezért életképtelen a nagy része, képtelenek normális emberi kapcsolatokat kialakítani.

8-as

Szerintem ezt így elég nehéz megállapítani hogy beképzeli e magának vagy tényleg ilyen betegségben szenved.

De ahogy írta jár kezelésre így kötve hiszem hogy ott is csak képzelődnek ezzel kapcsolatban :D