Borderline lányként jobb a magány, mint hogy más életét tönkre tegyem? Esetleg valaki érzett már így?

A #6-ossal ne törődjetek. Az a baja, hogy nem kap elég szeretetet otthon, leszarják. Nem is csodálom ezek után. Szüleidnek üzend meg, hogy tanulják meg az óvszer helyes használatát, esetleg ismertesd velük magát az óvszert, az is lehetséges, hogy nem is tudnak róla, hisz te magad is elég távol vagy a civilizációtól. Sok selejttől védhetik meg a világot. De ha azt nézzük, jobb esetben a magadfajták Darwin-díjasok lesznek, s halálukkal hozzájárulnak, hogy kevesebb selejt legyen.

#11 a kérdezőre vonatkozik

Hogy itt mik mennek... Az apám is Borderline-os volt, és mégsem a négy fal között ült, hanem dolgozott, gyereket nevelt, mint minden más, normális ember. Persze a minőségen lehet vitatkozni, de tudott ugyanúgy élni, mint egy nem beteg ember. De remélem te nem leszel öngyilkos, mint ő.

#11-es, remélem te leszel Darwin-díjas. Amilyen buta hozzászólást írtál, tőled ki is telik. Utolsó voltam.

őszintén megnéztem a betegséget.. és mindegyik igaz rám. de szerintem az összes depressziós emberre is, vagy hirtelenharagú emberekre, vagy a kettő kombójára. nem is tudtam hogy ez egy betegség, viszont szerintem akkor egész sokan "szenvednek" ettől.. ne haragudj én ezt tényleg nem bántásként mondom, de ez egy olyan semmiség, hogy őszintén kár is azt mondani rá hogy betegség, vagy hogy valami ami miatt nem fogadhatnak el. ha valami tényleg nagy bajod van, akkor aggódj emiatt, de amúgy meg nem.

Ez semmiség? Éltél már együtt egy borderline-ossal? Soha ne tapasztald meg... Az egy pillanatban ragaszkodik hozzád, szeret, te vagy neki a mindene... A másikban már utál, legszívesebben megölne. Ilyenkor a legveszélsesebb. Olyan fájdalmakat okoz (testi, lelki), hogy elképzelni sem tudod. Sajnos tapasztaltam. Az érzelmi kitörései az öngyilkosságig fajulhatnak.

Az utolsó válaszoló jót írt,de ez nem azt jelenti,hogy aki borderline,annak nem jár a boldogság lehetősége sem. Egy másik ehhez hasonló kérdésnél már leírtam,talán épp ugyanaz a kérdező,hogy nem tehet a problémájáról,ez egy nagyon kínzó zavar,amit gyógyszeresen és megfelelő pszichoterápiával kordában lehet,sőt,kell tartani,a beteg saját és környezetének megóvása érdekében,elérhető egy élhető állapot. És ami a legfontosabb,hogy nagyon sokat számít ki a borderes párja. Kevesen vannak,akik elég érettek,fejlettek ahhoz,hogy tudják,hogy kell kezelni,boldognak lenni egy ilyenfajta beteg személy mellett. És amellett,hogy nem egyszerű az élet sokszor mellettük,vannak nagyon szerethető tulajdonságaik is,és egy csomó plusz,ami egy egészséges emberben esetleg nincs meg. Attól,hogy van valakinek ez a "betegsége",attól még ugyanolyan értékű,mint bármelyik másik ember. Ne bántsátok a kérdezőt,nem tehet az állapitáról. Nem egy könnyű dolog ez a borderline,és sajnos nagyon is létező jelenség.

Nagyon rossz érzés tudni,hogy ennyire kevés megértés,viszont annál több előítélet jut ezeknek a személyeknek. Sokaknan nincs is konkrét tapasztakatuk ezzel az állapotal kapcsolatban,egyáltalán,hogy miért is alakulhat ki,mégis ítélkeznek,pálcát törnek ezen személyek felett,az alapján,amit összegugliztak az internetről. Azért ez a dolog nem ilyen egyszerű. Aki nem ismeri személyesen ezt a személyiségzavart,örüljön neki,de nem segítség,ha csak a levegőbe dobálóztok ilyen sértésekkel,bántásokkal. Egy igazi borderline nem az önsajnálat miatt nem tud normális életvitelt folytatni,hanem olyan traumák érhették akár gyermekkorában (akár 3 éves kora előtt is,amire utólag nem is tudunk visszaemlékezni,tehát hogy sajnáltathatná magát),amik torzulást okoztak a személyiségfejlődésében,és ezért van megakadva a boldogulásban. Nagyon leegyszerűsítve. Sokszor viszont öröklődik is,amiért szintén nem okolható az érintett. De valójában én senki hitét,gondolkodását nem akarom megváltoztatni,csak azért írtam le mindezt,mert nagyon eljkeserít,mennyire rosszul állnak sokan az ilyen betegekhez,és így még nehezebb a dolguk.