Magányos vagyok?

Felnőtt nő vagyok. Vannak gyerekeim férjem. Barátaim nincsenek. Régen voltak haverok,pár ember akivel össze jártunk. Gyerekkoromba se volt sose senkim. Szegények is voltunk meg szép se vagyok. Mondták is sokszor. Meg mondják is most is. Nincs most munkám. A férjem külföldön. Nem tartom a kapcsolatot se anyámmal se apámmal. Nem vesztünk össze csak nem foglalkoznak velem apám még az unokáit se látta. Testvéremmel egy évben 2-3szor találkozunk. A férjem családjárol ne is beszéljünk. Ott mindenki utál mindenkit. Vele a kapcsolatom semilyen. Dolgozik hazajön leszarja mi van velem. Alig beszélünk. Sex az semmi. Semmi intimitás köztünk. A gyerekeknek élek. Ha ők nem lennének már öngyilkos lettem volna. Ha ki kell mozdulnom ideges vagyok. Öklendezek az idegtöl ha menni kell bárhova. Ha beszélek valakivel probálok jopofizni mosolyogni hogy ne vegyenek észre semmit de alig várom hogy vége legyen a társalgásnak. Probálok én barátkozni de nem tudom miért nem szeret velem senki beszélni megismerni. Nem vagyok pedig bunko. A férjem magának való senki nincs neki se. Mióta össze jöttünk azóta eltávolodott tölem az a pár fiatal kori haver is mert ő nem egy társas lény. A gyerekeket viszem ide oda edzésre suliba. Ennyi az életem. Elviszem őket suliba. Haza jövök magamra zárom az ajtót és ki se megyek 4 oraig. Régen még boltba se mentem. De most muszáj mert nincs a férjem hogy munka után elmenjen. Nem járok fodrászhoz meg ilyenek. Sose. A férjem amugy is ellenzi mert pénz kidobás. Pedig jo lenne néha. Na mindegy. Csak jo volt ezt kiirni magamból.