Magányos vagyok, sosincs jó kedvem, úgy érzem sok értelme nincs az életemnek hiába van meg mindenem. Társat szeretnék mégis ellököm magamtól ha közeledne valaki felém. Mit tegyek?

19 éves lány vagyok, jelenleg tanulok még, de távoktatásban. Mellette munka nem fér bele mert a vizsgáim szeretném ha sikerülnének és a jegy sem mindegy hogy majd hanyasra.. így minden energiámat a tanulásba fektetem, bár alapból soha nincs semmi energiám. Egyke vagyok (sajnos), Szüleimmel jó a kapcsolatom, viszont régóta vágynék már egy társra, akit még a 19év alatt sem sikerült megtalálni. Sokszor másokat hibáztatok meg sajnálkozok magamban hogy nem kellek senkinek,miközben sokan szerettek volna velem találkozni de egyszerűen nem tudtam nyitott lenni még arra sem. Félek hogy csalódnának bennem élőben. Sokat vagyok egyedül, a tanulásba temetkezem, állandóan álmosnak fáradtnak érzem magam... Alvászavaraim vannak, hajnalban tudok csak elaludni de aztán másnap későn kelek és van hogy napközben alszom.. Sokszor jönnek rám rosszul létek,hányinger,ijedelem,remegés,halálfélelem, utálom már ezt a magányt mégse tudok/mégsincs erőm tenni ellene semmit. Alig várom hogy elvégezzem a sulit és mehessek dolgozni, hogy legyen egy rendszer a napjaimban, lefoglaljam magam ne pedig örökké rossz dolgokon járjon az agyam, várom már hogy kifáradjak rendesen és este max fél 11-11kor bedőljek az ágyba és azonnal el tudjak aludni.. Azokon a napokon tudom csak magam jobban érezni,mikor a barátaimmal találkozok. Ez a téli idő is lassan még jobban elveszi a kedvem...hideg,korán sötétedés, hó, brr...nincs aminek már örülni tudnék az életben :( Sport nem jöhet szóba mert csak 43kg vagyok... rengetegszer fáj a fejem is.És tele vagyok stresszel.

Mi segíthetne rajtam? :(