Gáz, ha 23 évesen még nem voltak barátaim, barátnőm?
Egyszerűen olyan, mintha nem is éltem volna...
Tényleg nem volt semmi barátom, ahogy barátnőm sem.
Sőt még olyan sem volt, hogy első csók... Nehéz ezt leírni.
Normális, átlagos családban nevelkedtem, de mindig is nagyon visszahúzódó, csendes voltam.
A másik ami bánt, hogy nem igazán voltak közös élményeim szinte senkivel sem. Próbálok visszaemlékezni, de nem volt olyan, hogy például elmentem volna a barátommal a moziba, mivel nem volt barátom. Egyedül meg sehova sem mentem, itthon tv-ztem vagy gépeztem, és ennyi volt a nap...
Szinte folyton ezen rágódok, és úgy érzem hogy egyre mélyebbre süllyedek, és innen már csak lefelé van... Nem tudok már emberi kapcsolatokat kialakítani.
Tudom, hogy sablonszöveg, de ez olyan, mintha én magam írtam volna le...:/
Másnak teljesen természetes, hogy suliban vagy munkahelyen szóbaelegyedik valakivel, 5 perc múlva meg már országos komák, de nekem nem jön magától a szófosás, ami másnak órákon keresztül beszédtémát ad, nekem sokszor csak átfut az agyamon, és ettől többet nem érzem, hogy érne a dolog. Persze a csendes természetem miatt mindenütt úgy járok/kelek, mint egy szellem, és élem az életem a tömegmagányban...de úgy érzem, még ez is jobb, mint a bájvigyor és a felszínes kapcsolatok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!