Nem tudok előrelépni az életben, ebből nincs kiút? 21f
Sokszor mondtam már, hogy nem bírom tovább, de most tényleg nem látok reményt. Gyűlölöm az életem, még kedélyjavítókkal se elviselhető. Sokszor eszembe jut, hogy be kellene fejezni.
Gimiben kiközösítettek, megaláztak, nincsenek barátaim, barátnőm soha sem volt. Egyetemen megpróbáltam új életet kezdeni, javítottam a külsőmön (edzés, új ruhák stb.), de a sikerek rövid életűek voltak, mert nem bírtam sokáig fenntartani a látszatot, a valóság pedig visszataszító.
Évről-évre egyre jobban leépülök, teljesen kész vagyok idegileg kudarcoktól, megaláztatástól és a magánytól. Kb 4 éve tart a szociális fóbiám és a depresszióm, szüleimet soha se érdekelte.
Nem tudok tanulni. A könyvtárban iszonyatosan szorongok, meg se merek mozdulni, próbáltam kényszeríteni magam, hogy elolvassam az anyagot, de utána semmire se emlékeztem, és meg is buktam a tárgyból később. Itthon nincs külön szobám, minden mocskos, penészes, rendetlen. Hányingerem van a lakásunktól, de a saját szobarészemen kívül nem engednek semmit se átrendezni. Régebben még próbáltam elérni, hogy újítsuk fel a lakást, rakjuk rendbe, de senki sem hajlandó semmit se csinálni, amit én megcsinálok pár nap alatt széthordják, összekoszolják stb.
Talán nem hiszitek, de mindez egy rózsadombi családi házban zajlik, értelmiségi szülőkkel..Itt jártam általános suliba is. Egész életemben mindenki szebb/gazdagabb volt nálam. Okosabb nem mindig, de most már az is, hiszen totálisan leépültem agyilag és nem tudok tanulni, ha beleőrülök se.
Újra kezdtem az egyetemet, hogy javítsak a jegyeimen és elérjek valamit, de ez az év se sikerült. Most megpróbálok munkát szerezni (tanulás mellett), bár annyit nem fogok tudni keresni, hogy elköltözzek ebből a sz*rfészekből. Nem tudom hogyan tovább. Vegyek ki valahol egy szobát? Akkor elveszíteném a szüleim összes támogatását (csomó pénzük van, csak nem hajlandóak adni, se befektetni és nem meggyőzhetőek) és félek, hogy a szociális fóbiám nem tenné lehetővé az együttélést senkivel, így viszont egy helyben vergődök. Van ebből kiút?
Lehetnél kollégista esetleg.
A kedélyjavítókat orvos írta fel?
Orvos írta fel.
Egyébként közben lett munkám, kb netto 110 ezret keresek, suli mellett dolgozok részmunkaidőben. Nem tudom, hogy mit csináljak..Talán kiveszek egy kis helyet, ahol (remélhetőleg) tudok tanulni.
A kollégium nem jó, mert a szociális fóbia miatt nem vagyok képes együtt élni senkivel. Mármint megpróbálhatom rákényszeríteni magam, de a szorongás miatt nem tudnék tanulni, mint ahogy a könyvtárban sem tudtam. Látom, hogy léteznek magánkollégiumok is, ahol lehet egyedül lenni egy szobában, az úgy talán jó lenne, csak nem hiszem, hogy 110 ezerből kijövök.
8 évesen eltört a lábam. 1,5 évig tolóst éles voltam. Volt olyan aki le akart lökni a lépcsőröl.... Ezalatt apám ütötte vette a családot. 6 éve agydaganatok van..nincs senkim és semmin..
Ilyen az élet egy nagy szar...
18L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!