Nem tudok előrelépni az életben, ebből nincs kiút? 21f
Sokszor mondtam már, hogy nem bírom tovább, de most tényleg nem látok reményt. Gyűlölöm az életem, még kedélyjavítókkal se elviselhető. Sokszor eszembe jut, hogy be kellene fejezni.
Gimiben kiközösítettek, megaláztak, nincsenek barátaim, barátnőm soha sem volt. Egyetemen megpróbáltam új életet kezdeni, javítottam a külsőmön (edzés, új ruhák stb.), de a sikerek rövid életűek voltak, mert nem bírtam sokáig fenntartani a látszatot, a valóság pedig visszataszító.
Évről-évre egyre jobban leépülök, teljesen kész vagyok idegileg kudarcoktól, megaláztatástól és a magánytól. Kb 4 éve tart a szociális fóbiám és a depresszióm, szüleimet soha se érdekelte.
Nem tudok tanulni. A könyvtárban iszonyatosan szorongok, meg se merek mozdulni, próbáltam kényszeríteni magam, hogy elolvassam az anyagot, de utána semmire se emlékeztem, és meg is buktam a tárgyból később. Itthon nincs külön szobám, minden mocskos, penészes, rendetlen. Hányingerem van a lakásunktól, de a saját szobarészemen kívül nem engednek semmit se átrendezni. Régebben még próbáltam elérni, hogy újítsuk fel a lakást, rakjuk rendbe, de senki sem hajlandó semmit se csinálni, amit én megcsinálok pár nap alatt széthordják, összekoszolják stb.
Talán nem hiszitek, de mindez egy rózsadombi családi házban zajlik, értelmiségi szülőkkel..Itt jártam általános suliba is. Egész életemben mindenki szebb/gazdagabb volt nálam. Okosabb nem mindig, de most már az is, hiszen totálisan leépültem agyilag és nem tudok tanulni, ha beleőrülök se.
Újra kezdtem az egyetemet, hogy javítsak a jegyeimen és elérjek valamit, de ez az év se sikerült. Most megpróbálok munkát szerezni (tanulás mellett), bár annyit nem fogok tudni keresni, hogy elköltözzek ebből a sz*rfészekből. Nem tudom hogyan tovább. Vegyek ki valahol egy szobát? Akkor elveszíteném a szüleim összes támogatását (csomó pénzük van, csak nem hajlandóak adni, se befektetni és nem meggyőzhetőek) és félek, hogy a szociális fóbiám nem tenné lehetővé az együttélést senkivel, így viszont egy helyben vergődök. Van ebből kiút?
válasza: válasza: válasza: válasza:Egy zarándoklat:El Camino ? Aki elmentek azzal, hogy megfeneklett, nincs kiút az életükből, mind az mondják, hogy megérte. Lett megoldás, más amit vártak.... Én még nem voltam,nincs saját tapasztalatom, az idén készülök. Sok cikk és könyv található róla: olvasgass szerintem.
válasza:Első számú szabály az életben: szeresd önmagad.
Amíg ez nincs meg, felesleges további dolgokkal foglalkozni, kérdésekre válaszokat keresni.
Az a nagy büdös helyzet, hogy amíg ezen nem esel túl, máson sem fogsz. Minél hamarabb túlesel rajta, annál jobb. Ha pedig nem sikerül, akkor életed végéig boldogtalan leszel és nulla emberként halsz meg, ennyi.
Felesleges másnak tettetni magad, mint amilyen vagy. Ezt csak a tévé meg a többi hülyeség magyarázta be neked, hogy így kell tenned.
Add önmagad, annál hamarabb találnak meg a hozzád hasonló emberkék. Amíg depis vagy, senki sem fog. Amíg álca mögé bújsz, szintúgy senki sem fog, mert nem igazodnak ki rajtad. Add önmagad. Abszolút nem kell vele törődni, hogy ez kinek hogy tetszik. 1 ember úgyis felbukkan majd, akinek bejön. Ha meg nem, hát kit érdekel. Te boldog vagy, a többi kretén senkit sem izgat.
Amíg az ember egészséges (nem halálos beteg vagy rokkant, stb), addig nincs joga panaszkodni. Ennyit kéne felfogni.
Szia!
Én 24 vagyok, és hasonló cipőben járok, mint te. Annyi kivétellel, hogy nekem szerető szüleim és testvéreim vannak. De barátaim jóformán sohasem voltak, igazi barátom kb. az óvodában volt utoljára, egyébként csak hozzácsapódtam egy-egy csapathoz a suliban. Párkapcsolatom sohasem volt. Engem általánosban csúfoltak kb. harmadiktól hatodikig. Tanulni én se tudok, emiatt kellett otthagynom álmaim hivatását, pedig eszem lett volna hozzá, de sokszor szabályosan pánik lett rajtam úrrá egyszerűen attól, hogy kinyitottam a könyvet.
Régebben próbáltam barátkozni, de sehol sem találtam hasonlóan gondolkodó embereket. Hiába próbáltam csatlakozni egy-egy csoporthoz, előbb-utóbb mindig kívül rekedtem. Mostanra már azt sem tudom, hogy kell normálisan kommunikálni a másikkal. Ha nem beszélnék naponta a szüleimmel telefonon, lehet, már rég megbolondultam volna. Annyira hiányzik az emberi szó, hogy sokszor filmekbe, videókba menekülök, hogy legalább ott halljak.
Kérdező, nem tudom, hogy mit csinálj, de semmiképp se add fel, mert biztosan van kiút. (Ha meg tudod oldani, lehet, hogy tényleg érdemes elköltöznöd, mert akkor rend és nyugalom lesz körülötted, hátha pozitívan hat a közérzetedre. Bár a lakótárs mondjuk tényleg problémás lehet.)
5-ösnek meg annyit, hogy aki nincs ilyen helyzetben, az nem tudja, milyen az. Az ember társas lény, és aki ilyen szinten magányos, csak kicsivel van jobb helyzetben, mint egy hajótörött egy lakatlan szigeten. És persze, szeresse a kérdező önmagát, de ez nem olyan egyszerű. A Maslow-piramis szerint is előbb van a szeretet, valahová tartozás szükséglete, és csak utána az elismerés szükséglete, amihez az önbecsülés is tartozik. Azaz, ha nincsenek megfelelő kapcsolatok, akkor az önbecsülés is csorbát szenved.
válasza:Maximálisan egyetértek a gondolatmeneteddel, mivel én is megjártam anno a "poklot". Olyannyira, hogy a sulit is magántanulóként végeztem el végül, annyira ki voltam készülve. Valóban, ezt külső szemlélőként elég nehéz felfogni (pláne ha sosem voltak hasonló problémáik), az én környezetem sem értette hogy mi van.
A kínlódásom nagyjából 2 évig tartott, aztán viszont szépen összekapartam magam önerőből, más kiút egyszerűen nincs. Azóta nincs, ami elvehetné a pozitivitásomat, pedig történtek extra durva és sanyargató dolgok az elmúlt években. Leperegnek rólam ezek a dolgok, már nem tudnak érdekelni. Boldognak kell lenni és kész. Aki erre nem képes és nyivákol látástól vakulásig, feleslegesen tengeti a napjait. Ezt a Maslow maszlagot meg a sok "alátámasztott tudományos" hülyeséget hagyjuk légyszives.
A helyzet az, hogy az embernek meg kell békélnie önmagával. Ez a titok. Nincs itt semmi nagy hűhó, a dilidoki meg a tablettái, ilyen-olyan kezelésmódszerei nem fognak segíteni, az csak ront a helyzeten. Ugyanúgy az is ront, hogy itt csámcsogtok a téma felett, hogy "jaaaaaj szegény, velem is ez volt, nyugi, ilyen az élet". Úristen. Hogy írhatsz neki ilyet egyáltalán? Ezzel csak megerősíted benne az elképzelést, hogy "van ilyen" és el kell fogadni. Utána úgy lesz vele, hogy másnak is van ilyen baja, akkor mit törődjön vele, le van sz@#rva. Közben meg tönkremegy.
Undorító.
Köszi mindenkinek.
Az utolsó két évben én is magántanuló akartam lenni, de a szüleim nem egyeztek bele.
# 7: Hogyan sikerült összeszedned magad? Egyedül akarok én is boldogulni, akkor legalább nőne az önértékelésem is.
Nem tudom, hogy mi legyen az első lépés. Most csak 2 utat látok:
a) Suli mellett dolgozok, keresek kb nettó 100-120 ezret és kiveszek egy szobát
b) Szüleimnél kuncsorgok pénzért. Ezt nagyon nem akarom, ezek után még rosszabb lenne az önértékelésem, de van több tízmillió forintjuk lekötve és a családi házunkon kívül 3 ingatlanjuk, amivel nem kezdenek semmit. Bele se merek gondolni, hogy egyedül hogyan halmoznék fel ennyi pénzt. Legjobb lenne mindent befektetni, de nem tudom rávenni őket.
# 6: "Mostanra már azt sem tudom, hogy kell normálisan kommunikálni a másikkal. Ha nem beszélnék naponta a szüleimmel telefonon, lehet, már rég megbolondultam volna. Annyira hiányzik az emberi szó, hogy sokszor filmekbe, videókba menekülök, hogy legalább ott halljak. " Mintha én írtam volna. Sokszor napok telnek el úgy, hogy senki se szól hozzám, van, hogy még a szüleim se, ilyenkor arra gondolok, hogy nálam magányosabb ember nem létezhet egyszerűen. A legrosszabb, hogy kezdek elszakadni a valóságtól, ha sokáig nem kommunikálok senkivel. Youtube-on direkt olyan videókat keresek, ahol baráti társaságok beszélgetnek, hogy legalább ennyi közöm legyen a korombeliekhez (ilyen magyar csatorna pl a 6lépés). Na meg persze az intimitás és a szeretet is rohadtul hiányzik, így, hogy még a családom se foglalkozik velem. Annyira jól esne mondjuk egy ölelés, főleg egy ellenkező neműtől, hogy talán még fizetnék is érte.
válasza:Nagyon sajnálom, szerintem mindenképp költözz el! Lelkileg jót tenne!
Ha államira jársz akkor a sulit se kell otthagynod.
Én az érettségit kezdtem el amikor kivettem egy szobát, nappali tagozatos diákként munkát találni és fenntartani magam nem volt egyszerű, bele is fáradtam és érettségi előtt 2hónappal feladtam.
De anyagilag és magánéletben is minden rendeződött!
Sok sikert és önnálló életet kívánok.
Nekem se nagyon voltak vannak barátaim, de mostanában haverok se. Nekem az a szerencsém, hogy a tanulásba sikeres vagyok, és a szüleim nagyjából támogatnak, bár nem igazán értik, látják a helyzetemet.
Szerintem valamilyen módon költözz el, azt nehéz elhinni hogy ilyen gazdag szülő nem támogatja a gyerekét, de ha őszintén megbeszéled, lehet hogy megértenek és támogatnak.
A szüleid biztos sokat dolgoznak, szerintem alig tudnak rólad valamit, ha őszintén megbeszéled biztosan javul a helyzet.
Ha nem tetszik a lakás, rendezd át és kész!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!