Van kiút a boldogtalanságból?

Folyton magányos vagyok, nem nagyon van senki, akire számíthatnék. A szüleimmel csak az iskolai dolgokat beszéljük meg, de nekik nem mondhatom el, hogy hogyan érzem magam, mert megijednek és elküldenek dokihoz.

20 éves lány vagyok, nemrég ért véget egy nem sokat érő, de hosszú kapcsolatom, melynek előnye rámnézve az volt, hogy megbeszéltünk mindent. Most ez nagyon hiányzik, hogy nincs mellettem senki.

Van 1 barátnőm, de vele ritkán beszélek, éli a saját életét és nálam érdekesebb barátai vannak. Egyes egyedül vagyok, és úgy érzem, hogy begolyózom.

Nagyon hajkurászom a boldogságot, volt pár randim, de hasztalanok. Egyszerűen semmi sem jó, és nem tudom, hogy mit tegyek.