Andreas Lubitz lenne a tökéletes példa rá, hogy a státusz és a pénz sem feltétlenül kiút a magányból?

Hiába volt pilóta (ami azért nem olyan mint buszvezetőnek lenni), keresett jól. Mivel kopaszodott, nem volt jóképű, sem magas, láthatatlan maradt. Az emberek vélhetően keresztülnéztek rajta és párjával is kétséges, hogy boldog kapcsolatban élt volna.

A felnőttkora az anyagi stabilitás és a státusz ellenére ugyanolyan üresen telt, mint a gyermekkora.

Egy angol nyelvű fórumon tökéletesen leírták cselekedetének mi lehetett az oka. Megpróbálom puritán, de korrekt módon lefodítani:

"A rohadt életbe! Emlékszem, hogy a hírekben szó volt róla, hogy a legtöbb utas nyaraló tizenéves volt.

[...]

Egyszerűen túlságosan elviselhetetlen volt számára látni, ahogy az a sok jóképű, vidám tizenéves fiú a barátnőjével azt a kamaszkort éli, amire ő is mindig vágyott, de sosem kapta meg, így kihasználta a tökéletes alkalmat, hogy öngyilkos legyen és egyúttal magával vigye a tizenéves normalfageket is."

"Bizony. Egyértelműen tudta mit csinál. Csak elképzelni tudom, mit érezhetett abban a pillanatban. Aztamindenit!"

Nektek mi a véleményetek?

( Az eredeti beszélgetés, ha valakit érdekel:

[link] )