Mit érez az pontosan, aki depresszióval küzd?

Reménytelenséget, szenvedést, önutálatot, stb., a többiek leírták már. A közepesen súlyos depressziót az orvosok diagnosztizálták nálam, két éve, azóta csak romlott a helyzet. Ennek oka, hogy az élet minden területén teljes kudarcot vallottam, és húsbavágóan fájnak a sok évvel ezelőtti hülyeségeim, rossz döntéseim, elbaltázott lehetőségeim, amelyek a mai napig meghatározzák a gondolataimat. Úgy érzem, egy ekkora rakás kula embernek mint én, fölösleges élnie, csak pazarlom az oxigént, vizet, ételt, meg mindent. Undorodok a tükörbe nézni. Nincs munkahelyem, se barátaim, barátnőre soha nem volt esélyem sem.

Innen a kutya se fog kihúzni soha. Csak a szüleim miatt vagyok életben még, de miattuk is csak azért, mert ők már elvesztették egy gyereküket, és nem akarom őket még egyszer kitenni ennek. Ha ők elmennek, akkor hamar megyek én is utánuk, mert nem fogom magam ennek kitenni még évtizedekig.

24-es, "Lehet, valami komolyabbat kéne csinálnom, de a depresszióm miatt arra képtelen lennék"

Igen, sokkal intenzívebb mozgás szükséges, lehet, hogy nem tesz csodát, de sokat javíthat.

33-as, "Innen a kutya se fog kihúzni soha."

Rátapintottál a lényegre, önerőből kell kimászni, muszáj magadban hinned, az egyik legnehezebb dolog szembenézni magunkkal és számot vetni. Tudom, hogy k..va nehéz, de vegyél erőt magadon. Kell, hogy legyen valami, ami örömet okoz vagy motivál. Ha csak egy ilyen is van, arra lehet építeni.