Mit érez az pontosan, aki depresszióval küzd?
Hogyan néz ki? Tényleg olyan, hogy az egyik nap rózsás minden a következő nap meg úgymond ok nélkül meg akarod ölni magad? (tudom, ez így kicsit szélsőséges, csak az erős hangulatingadozásra utalt)
Egy barátotoktól mit várnátok el vagy családtagtól? Hogyan tudnának segíteni vagy kicsit könnyíteni, de semmiképpen sem rontani az állapotodon?
Depresszion valoban nem segit a sport csak csillapitja egy par orara. A depresszio betegseg az agyban talalhato, ott valami agyi hormon nem mukodik jol. Ezert szedunk ra gyogyszert de az szinten csillapitja. Azt a hormont hogy jol mukodjon, le kell kuzdeni.a harcot, ami nehez. Ez hasonlo mint a rak betegseg csak az fizikalis, ez meg mentalis. Rakot sem lehet gyogyitani csak csillapitani, meg lekuzdeni. Ha sikerul meggyogyul ha nem meghal. A depresszios ha sikerul lekuzdeni meggyogyul ha nem ongyilkos lesz.
Na depressziot nem szabad osszekeverni.a depis idoszakkal. Akinek depis idoszaka van az nem depresszios. Nincs olyan hogy 1-hetig depresszios az ember. Ez hossan epul fel az emberben.
4-es és 17-es vagyok
Nekem középsúlyos depresszióm van. Többen is írták, hogy a sport/mozgás segít. Nem tudom, de én évek óta minden délután több órát töltök a szabadban, sétálok/túrázok, de nekem még ez nem segített. Lehet, valami komolyabbat kéne csinálnom, de a depresszióm miatt arra képtelen lennék. Az a baj, hogy minnél tovább benne van valaki egy ilyen betegségben, annál nehezebb kimászni belőle. Én már úgy érzem, nem fog sikerülni, beletörődtem, hogy sose leszek egészséges, ha gyerekkoromtól mostanáig nem sikerült meggyógyulnom. Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy inkább a halál, mint ez a kínszenvedés... A legnagyobb baj az, hogy a családom sem érti ezt a betegséget, nem értik, miért viselkedem úgy, ahogy. Anyum az egyetlen a családban, aki valamennyire megértő és igyekszik támogatni, de sajnos nem eléggé, viszont azt sem várhatom el tőle, hogy élete végéig istápoljon, mikor már nem fiatal ő sem és neki is rengeteg baja van. Szóval, inkább a halál, mindenkinek jobb lesz így...
Ne keverjétek össze a depressziót a depressziós hangulattal!
Előbbi betegség, orvos segíthet rajta.
Utóbbi egy múló állapot, ami jön-megy, ettől még elvégzed amit muszály, nehezen de felkelsz, van amikor könnyebben.Ez még nem betegség, ilyet minden ember érez néha, ebből mindenki ki tudja magát rángatni, ha akarja, sőt el is múlik magától.
A bipoláris mániás depresszió olyan, hogy hol feldobott vagy, hol magadba zuhansz, a két véglet váltogatja egymást.
Én nem keverem, nekem pontosan az van, ami a kérdésben is szerepel, meg amit te is írsz (bipoláris)! Amúgy ez nem "netes öndiagnózis", hanem pszichiáter állapította meg, több is, egymástól függetlenül, úgyhogy gondolom, csak lehet benne valami... Ráadásul nem 1-2 hete/hónapja, hanem évek óta tart, szóval nem nevezném múló állapotnak! Szép egy betegség amúgy, egyik nap meg akarod váltani a világot, meg röhögsz nagyokat, másnap meg felkelni sincs kedved és öngyilkossági gondolataid vannak (sőt, nálam van olyan, hogy akár néhány óránként is változik a hangulatom). Természetesen mindezek minden különösebb ok nélkül történnek... A családom is tudna erről mesélni! Egy véget nem érő hullámvasúthoz tudnám hasonlítani ezt az állapotot!
Az viszont, amit a depressziós hangulatról írsz, teljesen igaz!
#29 Nekem vannak,amikor jó kedvem van,elfelejtek minden gondot,tele vagyok reményekkel,tervekkel,meg minden szaron röhögök. Máskor viszont annyira elegem van az egész életből,hogy létezésemet megszüntetném,mert nem birom tovább.
Már egy pár napja,másra se gondolok,csak hogy mekkora teher számomra az élet és meg akarok halni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!