Hány éves korig lehet bizakodni, hogy lesz akinek kelleni fogunk, és nem a magány vár ránk életünk végéig?

A nagybátyám 47 évesen találta meg az "igazit", egy szintén gyermektelen, 41 éves nő személyében. Már hat éve vannak együtt, tavalyelőtt összeházasodtak.

De nagymamámnak pl. 65 éves korában udvarolt egy ember (tényleg, szó szerint udvarolt, leveleket és virágcsokrot küldött neki, cukin régimódi volt). Nagyim akkor már évek óta özvegy volt, és ő meg azon problémázott, hogy lehet-e még ilyen idős korban kapcsolatba kerülni.

Szánalmasak az olyan emberek akik azt szajkózzák,hogy tenni kell érte,meg magától nem megy. Azthiszik ilyen könnyű...gratulálok.

Szerintem az a kor kb 23 éves kor... ha már ilyen 18 eves vagy akkor elkezdhetsz aggódni,mert gondolom nem tapasztalt nőt szeretnél és 23 felett már osszekoltoznek meg házasodnak.

Gondolom kicsivel alatta vagy ennek a kornak,szóval szerintem egész nyugodtan elfogadhatnád már valahogy,hogy neked már mind1.

Ha be kell pótolnod azt ami valakinek teljesen termeszetes volt az tudod kinek kell...gondolom neked sem.

#14 miért "szánalmas"?

Amúgy senki sem állította, hogy könnyū, vagy azt hogy biztos siker annak, aki próbálkozik.

Itt csak arról van szó, hogy nagyobb eséllyel talál az, aki nem adja del, mint az, aki feladja. Ez az esély nem 100%, de nagyobb mint, azoknak az esélye, akik nem is próbálkoznak, mert az õ esélyük 0%.

Nem tudom a kérdezõ helyzetét. De sokan azért érzik magukat magányosnak, mert aktuálisan épp nincs senkijük. Én is 23 vagyok, de szósincs arról, hogy ne lett volna eddig kapcsolatom, volt elég, csak vége lett. Vagy miattam vagy az exem miatt. Nem próbálkozok megszállottan, hogy legyen valakim, mert az se jó. De nem is vagyok elkeseredett ettõl.

Az emberek itt nem a levegõbe beszélnek, hanem tapasztalat alapján, mert vannak ismerõseik, akik idõsebb korban találták meg a párjukat. Te mire alapozod a sértegetést?