Más is végigjárta ilyen magányosan az egyetemet?

Alapjáraton egy eléggé introvertált ember vagyok, sokáig voltam elszigetelődve a társadalomtól, ráadásul egyáltalán nem tudok "menőn" bevágódni a mostani fiataloknál, mivel akárhogyan is próbálkoztam eddig (mert többször is nyitottam magamtól) egyszerűen azt éreztem, hogy én nem tudok ilyen spontán laza témákat feldobni mindig, mert nem érzem magam egy hullámhosszon a mostani fiatalokkal. Személyiségemből adódóan érettebb vagyok az átlagnál és emiatt unalmasnak tűnök, hiába próbálom magam "megerőszakolni" és lazának tűnni (aki egyáltalán nem én vagyok).

Hátam közepére sem kívántam, de igenis fogtam magam és elmentem a gólyatáborba (ami egyáltalán nem az én világom, mindennapos lerészegedés, buli, csapatjátékok stb.), de nem érdekelt ez, mert mindenképpen szerettem volna barátokat szerezni még az egyetem előtt, hogy ne úgy kezdjem az első évemet, hogy nem ismerek ott senkit. Elmentem és tényleg próbálkoztam mindenkinél, többször is, de senki társaságában nem éreztem magam komfortosan, mivel mindegyik az ilyen átlagos tipikusan menő gyerek volt. El tudtam beszélgetni velük meg minden, de az ilyenek társaságában mindig azt érzem, hogy bizonyítanom kell nekik és emiatt folyamatosan stresszelek. Így a gólyatábor nem nagyon vált be. De oké, nem adtam fel az egyetemen sem. Ott is próbáltam olyanokkal összehaverkodni, akikről láttam, hogy nem olyan squad-okban vannak, hanem talán kissé introvertáltak ők is, mint én. De aztán kiderült róluk is, hogy már egy ún. zárt körben már benne vannak, ahova engem már nem nagyon fogadtak be. Innentől kezdve elegem lett és nem érdekelt senki és semmi. Kettő nyomorult hete járok egyetemre és már egyedül vagyok. A gólyatáborban szerzett ismerősökkel nem is nagyon beszélek, mert csak szimpla ismerősök.. Akárhányszor próbálkoztam nyitni, ismerkedni, mindig csalódtam, mert senki sem olyan lelkivilágú, mint én. Azt hittem, hogy ennyi ember közül találok legalább egy lelkitársat, de nem.. Ez a két hét, plusz a gólyatábor egy valamire tanított meg eddig: arra hogy csak magamra számíthatok és befejeztem a próbálkozást, nem kell több csalódás.. senki sem mondhatja, hogy nem próbálkoztam, mert ahhoz képest, hogy milyen introvertált vagyok, nagyon sokszor és normális módon nyitottam. Innentől kezdve engem már nem nagyon érdekel.. már úgy megyek be órákra, hogy oké, letudom az órát és kész, vissza a koliba (ahol egyébként csak külföldi lakótársaim vannak, annak örülök). Szóval ennyi, letudom a kötelezőt és kész..

Van valaki aki esetleg hasonló személyiségű és/vagy aki egyedül járta ki az egyetemet? (Egyébként 20/f vagyok)

Ja, és kérlek, ne írd azt, hogy: "Még csak két hete jársz oda, adj egy kis időt a dolognak, úgyis szerzel valakit barátnak." A klikkesedés már elkezdődött és be is fejeződött. Szóval erről lecsúsztam már, hiába csak két hete járok oda.