Mennyire "egészséges" magányosan élni? Külföldön élő magyarként ti hogy éltek?

Nekem még Magyarországon is sikerül magányosan élni...:)

Jah és nem egészséges.

Én nem vagyok külföldi, de idehaza szinte ugyanígy élek, mint ez a kolléga. Alig van igényem a társaságra, van egy pár barátom, akikkel időről időre tartom a kapcsolatot, olyankor is inkább én hívom őket. Befelé élő vagyok, nekem fontos a csend; korábban, ha kényszerből kellett társaságba mennem (elég csak az iskolákra gondolni), akkor még áldásnak tartottam, ha megbetegedtem, és kimaradhattam, bár már akkor sem voltam igazán betegeskedő. Amióta viszont nincs ilyen kényszer (most már több mint tíz éve), még lázam sem volt, ha összeszedek valami nyavalyát, egy napig fáj a torkom, és az éves influenzát ezzel le is tudom.

Nem kell aggódnod a srác miatt, léteznek igazi magányos farkasok, akik nem csak vonyítanak a teliholdra, hanem belül is ugyanolyan teljesek. Ha pedig ő mégsem ilyen, majd talál valakit, akinek elpanaszolja.

Embere válogatja. Az ember alapvetően társas fajta és ezért a többség számára már mentálisan sem egészséges. Ha valami baja van akkor nincs aki noszogassa hogy elmenjen orvoshoz - emiatt nem csak mentális egészsége mehet rá.

Ha nagyon kevesen is de vannak akik a többséggel ellentétben szeretik - élvezik - a magányt és nekik az egyedüllét az egészséges állapot.

Külföldön élőként azért az ilyen embereknek is biztosan van egy-két barát vagy lakótárs vagy munkatárs akihez szólni tud néha vagy ha szüksége lenne segítségre akkor van kitől kérni. Ha jól megvan így akkor nincs gond. Külföldön nem túl könnyű párt se találni. Csak az ilyen embereket a többségnek nehéz elfogadnia mert mindenki magából indul ki és ezért nem értik meg azt ha valaki máshogy gondolkozik.

Lehet, olyan, mint amilyen én vagyok: csak akkor érzi jól magát, ha négyszemközt beszélgethet valakivel, és a nagy társas összejöveteleken vagy leblokkol, vagy elvből elkerüli (hisz ott mindenki csak játssza magát).

Nem olyan rég voltam egy táborban, ahol életemben először találtam egy Barátot. Míg ketten voltunk, feledhetetlen élményeket kaptam tőle, de aztán rávett, hogy menjek el vele és az ott megismert baráti körével ide-oda, és kb. fél óra után menekültem. Nem bírom.

A kollégád már legalább nincs egyedül, hisz te megérkeztél.

25f