Őszintén, van értelme élni annak, aki csak szenved?
Tehát egy olyan embernek, akinek az élete 90%-ban szenvedésben van része: utálja a munkáját, nem talál barátokat, nincsen párkapcsolata, és már nem motiválja semmi sem, már teljesen kiégett.
A maradék 10% öröm is csak abból adódik, ha meghallgat egy zenét vagy megnéz egy filmet.
És ezen nem lehet változtatni, de ezt ti is tudjátok. Aki pedig azzal jön, hogy mindenen lehet változtatni, csak akarni kell, arra azt mondom hogy: akkor nem akarom. Már annyira magam alatt vagyok, hogy nem merek változtatni.
Ráadásul annyira utálom magamat, a testemet és a személyiségemet is, egyszóval az egész személyemet, hogy ebben az életben már nem is akarok semmit így.
24/F
válasza:
válasza:Szerintem a legjobb megoldás, ha keresel valamilyen elfoglaltságot, ami tényleg érdekel, örömet okoz, és jól tudod magad általa érezni - minden más körülménytől függetlenül.
Az önbizalom és az életkedv egyébként az eredményektől jön. Ha nem jutsz nőhöz, ha kudarcba fulladnak a próbálkozásaid, ha elmaradnak azok az állomások, amiktől a férfi férfiasan érzi magát, akkor az önbizalmadnak annyi.
Szóval, ha próbálkozol, lehet, hogy nem sikerül javítanod magadon, de ha nem, akkor biztos, hogy csak rosszabb lesz.
Javaslom, válassz egy szabadidős tevékenységet, ami örömet okoz. Lehet, hogy elsőre minden ötletet elvetsz, de azért próbáld ki. Pár alkalmat adj magadnak. Csatlakozz például egy túracsoporthoz. Vagy válassz egy játékos klubbot (vannak ilyen parti-társasjátékok, és ezek köré szerveződnek társaságok). Vagy tanulj ki valamilyen szakmát, tudományt csak úgy a saját szórakoztatásodra. Vagy ha mondjuk érdekel a rajz, vagy a festészet, iratkozz be egy tanfolyamra, és sajátítsd el.
Kezdj ilyen kisebb lépésekkel. Adj magadnak pár alkalmat (3-at legalább), hogy kicsit kilépj a mostani állapotodból.
válasza:Mi ez az általánosító, filozófálgató kérdés?? Ha te nem akarsz változtatni az életeden, az a magánügyed.
Ettõl függetlenül van olyan, aki szenved, de kitart egészen addig, amíg nem változtatott a sorsán. Miután változtatott, már könyebb lesz. Számomra küzdeni és változtatni akarni még a legszerencsétlenebb emberek esetében is szimpatikusabb, mint az önsajnáltató emberek.
Szerintem ez nem arról szól, hogy "az élet büntet téged", sok esetben felfogás kérdése. Sok embernek nem az a baja, hogy nem tud változtatni, hanem egyszerūen az a baja, hogy nem tudja értékelni ami van. Sok ember nem a gödörben van, hanem talajszinten panaszkodik arra, hogy zavarja a napsütés. Szóval nem árt konkretizálni, hogy *mitõl* utálja valaki a munkáját. *miért* nem kap barátokat, stb. Sok buta ember esetében nagyon egyszerū erre a válasz: azért nem sikerülnek alap dolgok az életükben, mert ostobák. Én szégyellnék ostobán panaszkodni, hogy jajj miért nem sikerül semmi az életemben, miközben nem tettem semmit.
"mindenen lehet változtatni, csak akarni kell" .. tudod ez rémesen semmit mondó, mert nem mindegy hogy milyen módon próbálsz változtatni, és azt hinni, hogy a semmitõl sikerülni fog, azért mert "akarod", elég miserable. Miben nyílvánul meg az akaratod? Csak ülsz, és elképzeled, hogy te akarod?
Te utálod a személyiséged, valószínūleg én se kedvelnèm azt, az ilyen hozzáállást:D
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!