Őszintén, van értelme élni annak, aki csak szenved?

#6: Engem is nagyon megérintett a történeted és nagyon örülök hogy élni akarsz és teszel érte hogy jobb életed legyen!!! Őszintén a legjobbakat kívánom neked! Megmondom őszintén én nem tudtam volna ilyen erős lenni a helyzetedben.

Na az ilyen történeteket elolvasva jön rá az ember hogy milyen semmiségeken szenved. Én is szenvedtem 4 évvel ezelőtt mert elhagyott az első nagy szerelmem, mert nem voltak barátaim, lefogytam és csak a szobámban sírtam.. Most pedig szégyellem magam hogy ilyeneken sírtam. Persze mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, de örüljünk ha egészségesek vagyunk, és van egy támogató családunk. A munkahely, párkapcsolat pedig úgyis alakul a jövőben. 24 évesen miben égtél ki? Nagyon fiatal vagy. Nem akarsz változtatni? Dehogyisnem, meg kell próbálni.

Egy életet kaptunk, akkor abból kell kihoznunk a lehető legjobbat, és nem eldobni...

Kedves 6-os. Sok mindenre rádöbbentett az írásod :)

23N

Dehogynem akarsz változtatni! Akarsz, csak nem mersz! Mert az munka, mert az szembenézés, és attól félsz! Pedig már az önmagában örömforrás, hogy sikerül felülkerekedni önmagadon, túllépni a berögzült, semmire se vezető hiedelmeiden. Ehhez kell egy szakember, aki a te tempódban végigkísér ezen az úton úgy, hogy elfogad, melletted áll, nem ítélkezik. És kezdj el sportolni, pl biciklizni, futni, mert a sport is boldogsághormont termel. Amellett kezdj el a hobbiddal foglalkozni, amit gyerekkorodban szerettél, csak abbahagytad. Lehet önkénteskedni, pl ételosztásban segíteni, ezzel máris társaságba kerülsz. Legyél nyitott mások iránt, beszélgess, és rögtön ők is nyitni fognak feléd.

A tested meg egyáltalán nem fontos, néha párokat látva rácsodálkozom, hogy úristen, ilyen ronda emberbe hogy lehet beleszeretni, még a varangyosbékába is van, aki beleszeret. A testalkatod, izomzatod pedig kifejezetten formálható.

Az a baj hiába írtok neki tippeket, tanácsokat, bármit, semmin nem fog változtatni. Ezt most megmondom.. Egytől egyig nagyon kedves írások vannak itt de nem fogja értékelni.

Sajnáltatja magát, és is úgy látom. Bezzeg a rákos betegek akik az életükért küzdenek, bármit megadnának azért a "szenvedéssel teli életért" ami neked van.

Kicsit nézz magadba.

Kiégtél 24 évesen? Nevetséges vagy.

Nincs párkapcsolatod? - Ismerkedj!

Nincsenek barátaid? - Ismerkedj!

Nem szereted a munkád? - Tanulj valamit ami érdekel és válts munkahelyet!

Tényleg ezek brutálisan nehéz dolgok..

Szenvedni nincs értelme. De amit írsz, azt én nem tekintem elkerülhetetlen szenvedésnek. Az az, ha kínoznak s már levágták a 4 végtagod ésatöbbi. Vagy ha tumor nő az agyadban, ami kinyomja a szemeid és tudod, fájni fog, míg élsz.

Persze a lelki szenvedés is durva, de te nem igazán írtál elég alapos okot erre sem. Úgy értem, az világos, hogy most nem jó neked s így nem látod értelmét az életnek, de elég szabad vagy ahhoz, hogy változtass valamit. Rendben, a személyiségedet nem ismerem, vannak nagyon szerencsétlen személyiségek, ahol pont a változtatással van gond... De azért próbálkoznék még. Oly fiatal vagy s nem írtál semmi olyan problémát, ami normál embereket igazán akadályozna. Én most eléggé zsákutcában vagyok, nem részletezem, de se pénzem, se ötletem, hogyan tudjak legalább elaludni éjjel 3-kor a gondolatoktól... De az igaz, hogy optimistának születtem és amúgyis oly bizarr az egész, intelligens vagyok meg minden, s van 4 remek végtagom, van, aki ölne egyért is! Még nem adom fel. Á, sose adom fel. Pedig én is csak rezignáltan, néha kissé szomorúan nézem, ahogy süllyedek a mocsárban, szóval ismerős a tehetetlenség. De akkor is rajtam múlik, hogy kimásszak, ez nem irreális. Örömet találni pedig még sokkal könnyebb, ebben jó vagyok. Levegő, napfény, víz (főleg futás után), kész gyönyör s ez még csak a lista eleje...

Én 7 év depresszióból jöttem ki, sorozatosan olyan dolgok értek amiken nem tudtam változtatni (párkapcsolat, barátok, családi gondok).

Elég mély zuhanás volt, elég sötét gondolataim voltak.

Mára már annak is tudok örülni ha süt a nap, ha szakad az eső...

Hülyeség, hogy 90% szenvedés! Attól szenvedés, mert te így éled meg!

Ha változtatni akarsz akkor az egész rajtad áll! Én évekig rettegtem a csalódástól, nem mertem lépni, végül elegem lett és pár hónap alatt óriási javulást értem el, mondjuk én tudtam a probléma forrását és a megoldást is.

Te most gödörben vagy, de innen az első lépést neked kell megtenned, ha ki akarsz kerülni tegyél érte!

Utálod a munkádat? tanulj, válts!

Kifogásokat mindig lehet találni, rinyálni mindig könnyebb, mint tenni a változást, tapasztalatból tudom!

Ha majd eleged lesz a rinyából és abból, hogy szar minden, akkor majd teszel azért, hogy jobb legyen, hogy máshogy lásd!