Őszintén, van értelme élni annak, aki csak szenved?
Tehát egy olyan embernek, akinek az élete 90%-ban szenvedésben van része: utálja a munkáját, nem talál barátokat, nincsen párkapcsolata, és már nem motiválja semmi sem, már teljesen kiégett.
A maradék 10% öröm is csak abból adódik, ha meghallgat egy zenét vagy megnéz egy filmet.
És ezen nem lehet változtatni, de ezt ti is tudjátok. Aki pedig azzal jön, hogy mindenen lehet változtatni, csak akarni kell, arra azt mondom hogy: akkor nem akarom. Már annyira magam alatt vagyok, hogy nem merek változtatni.
Ráadásul annyira utálom magamat, a testemet és a személyiségemet is, egyszóval az egész személyemet, hogy ebben az életben már nem is akarok semmit így.
24/F
Én is pont így vagyok ezzel :( Szerintem sok értelme nincsen. Csak az, hogy ne okozzunk szenvedést a szüleinknek. Én addig élek, ameddig csak bírok. Nem tudom, az mennyi idő lesz még. Egyébként én remenykedek még abban is, csak úgy nagyon halványan, hogy hátha történik valami és akkor utána jobb lesz...
26N
Én nem álltam be a szenvedők sorába, szóval ezt a "ti" szösszenetet kicsit érdemes lett volna jobban árnyalni, mert így olyan, mint hogyha mindenkihez írnád, pedig nem jogosan fogalmaztál így. Le a kalappal előtted, és én is hasonló felfogással élek, nem vagyok egy olyan nyafogó, mint a kérdező. Rá viszont ráférne egy jó pszichológus, ahelyett, hogy itt hisztizik.
Kérdező, ha pszichológushoz nem akarsz menni, akkor meg legalább ezt olvasd végig, hátha tanulsz belőle:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!