Most úgy őszintén, mi értelme van a beírásoknak az ellenőrzőbe az iskolákban?

Nekem veled ellentétben rengeteg beírásom volt, főleg általánosban. Volt, amikor legalább 10 volt az ellenőrzőmben és már csak két igazgatói hiányzott a fegyelmiig. És igen, büszke vagyok rá:) Legalább színes életem volt.

Amúgy ez arra jó, hogy a szülők neveljék meg a gyereket és ne a tanároknak kelljen őket elpáholni, amit amúgy nem is lehetne. Az iskola nem nevelhet és ez látszik is. Bár itt nem konkrétan a verésre gondolok, az szerintem rossz módszer.

Nálunk is ugyan ez van.

Mondjuk én kaptam már. Volt, hogy megérdemeltem, volt, hogy nem. Most őszintén beismerem, hogy amikor megérdemeltem, akkor sem bántott különösen a dolog, mivel tudtam, hogy nincs ennek más következménye, és 'megérte'.

EZ hülyeség, hogy mást nem csinálhatnak. Az egyik tanár pl. fogalmazást irat ilyenkor, de mondjuk ő mindenért, ez sokkal hatásosabb. Vagy nálunk van olyan tanár, akivel olyankor hosszasan el kell beszélgetni, na azt se akarja senki, mindenki inkább nyugszik az óráján.

Ahol van rendszer, ott vannak fokozatok, és nem lesz 7 intő egymás után, mert addigra már eljutunk a fegyelmihez, ahol egy esetleges felfüggesztett kizárás már eléggé komoly dolog. Azon már a szülőnek is részt kell vennie.

Másrészt törvényileg van kötelezve az iskola tájékoztatni a szülőt arról, mit is csinál a gyermeke az iskolában, és esetleg miét is húzzák le a magatartását.

Akkor van értelme, ha más büntetést is kap a fegyelmezetlen gyerek.

Nekem minden évben tele volt az ellenőrzőm beírásokkal fegyelmezetlenség, ittasság, WC-ben cigizés, késés, lógás, és egyéb nyalánkságok miatt, és sose érdekelt. Volt 1-2 tanár, akinél nem mertem szórakozni, mert ők nem beírással, hanem 2-3 jegyet érő fogalmazásokkal, dolgozatokkal, felelésekkel büntettek.

Alapjáraton jó tanuló voltam, úgyhogy nem érdekelt különösebben az se, rám szálltak -e, sose múlt azon a pár jegyen a 4-es átlagom. Akármilyen szigorúan pontozták a dolgozatokat, a tudás az tudás, jó válaszba nem tudnak belekötni.

A beírások egyébként a szülőknek szólnak, nem véletlenül nekik címezik őket. Sajnos csak elméletben működik ez a rendszer, ott bukik meg az egész, hogy a szülőt sem érdeklik a beírások.

Én csak kb. háromszor kaptam osztályfőnöki figyelmeztetést, először talán harmadikban egy egyszerű gyerekcsínyért. Két napig nem mertem elmondani anyukámnak, pedig tudtam, hogy nem fog leszidni. Aztán elmondtam neki, és megnyugtatott, hogy természetesen semmi baj nincs. Szóval engem sem feszélyezett utána a helyzet. Aztán utána a fél osztály kapott egyet hetedikben, mert a színházban röhögcséltünk, de azt mondom, hogy megérdemeltük, így visszagondolva. :) Arra már nem tudom, mit szólt anya, valószínűleg nem foglalkozott ilyen pitiáner ügyekkel, ha már ennyire nem is emlékszem rá. :D

Aztán nyolcadikban is kaptam egyet egy bizonyos tévedés miatt (más diák (jobb) jegyét írták be az én nevemhez, és meggyanúsítottak, hogy biztos én diktáltam be a jobb jegyet), és az osztályfőnököm fenyegetőzött, hogy majd így meg úgy elmondja anyámnak szülői értekezleten. Aznap délután meg is mutattam neki, hogy kaptam egy figyelmeztetést, de mivel nekem volt igazam, tök nyugodtan aláírta, és el is felejtődött a dolog. Aztán másnap, amikor osztályfőnök -előre örülve a vélt sikerének- megkérdezte, hogy mit szóltak otthon a figyelmeztetőhöz, én a világ legnagyobb nyugalmával, fapofával mondtam a tanár szemébe, hogy: "Anyukám, azt mondta, nincs semmi baj." Azt az arcot sosem felejtem el. Megdöbbent, hogy van még olyan szülő, aki nem üvölti le a fejét a gyereknek, hanem kiáll mellette, és hisz neki. Ilyenkor -bizton állítom-, hogy az a céljuk, hogy anyuka is megregulázza otthon a gyerekét, és jó tanárnak nevezhessék magukat.

Persze utána szülőin egy szót se mert szólni anyukámnak erről. :D

Szóval nekem anyám nem azért nem büntet meg ilyenek miatt, mert nem érdeklem, hanem, mert tudja, hogy nem vagyok balhés, hiszen nem úgy nevelt. Mindig sok szeretetet és odafigyelést kaptam tőle, és mindig hálás leszek neki, hogy ilyen kis semmi ügyekben is kiállt mellettem és hitt nekem. Én pedig sosem éltem vissza a bizalmával.

Egyébként szerintem sincs haszna a beírásoknak, ha valaki sorozatosan kapja az intőket komoly dolgokért, azt már nem lehet diákcsínnak nevezni, ott általában a szülők felelőtlensége, nemtörődömsége áll a háttérben. Ha a szülőt nem érdekli, a gyereket sem fogja.

18/L