Hogy viseljem el az iskolát? Kibirhatatlanul érzem magam, úgy érzem semmi értelme minden csak szenvedés.

Kezdjük onnan, hogy egy városban tartózkodom, hol egy rokonoméknál, hol albérletben egymagam, de onnan is egy kisebb városba kell átutaznom naponta az iskolába. A szüleim az ország másik részén laknak, de ők se egy helyen mert elváltak. Nekem nincsenek nagyon barátaim (max ismerőseim, de olyan igazi barátnőim nincsenek) Egyedüli személy akihez tudok fordulni és akivel el tudom tölteni az időmet az a pasim. Az iskolában van két lány akikkel társalogni szoktam, tavaly volt egy fiú is a suliban akiért oda voltam, és vele is jóba voltam, nos idén már ő se lesz mert befejezte a sulit. Nagyon hiányzik már most is. Teljesen össze vagyok, törve, nincs kedvem iskolába járni, szenvedésként élem meg az egészet és úgy igazából az egész életben nem látok semmi örömet. Mit kezdjek magammal, hogy boldogabb legyek? (lekezelő kommentekre nem vagyok kíváncsi) 17/l