Hogyan lehet túlélni a gyászt és fájdalmat?

Tavaly kezdtem sulit és össze barátkoztam ott valakivel. Nagyon jóban vagyunk, sokat lelkizünk, sok programot csinálunk közösen, sokat segítünk egymásnak.

Azonban nem sokára véget ér az 1. év és június elején utazik el külföldre a párjához és jó eséllyel már vissza sem jön. Ugyan van még 1 év a suliból, de ha valaki külföldön kezd el dolgozni a párja mellett (együtt élnek majd és egy helyen dolgoznak is majd), kétlem, hogy vissza jön egy nyomi suli miatt.

Én rettenetesen szenvedek és sokan ezt semminek tartják, de ilyen barátság nem mindennap születik és utálom azt az érzést, hogy megint kezdhetek előlröl mindent, ismerkedni, stb. és annyira megkedveltem, hogy másokhoz nincsen kedvem.

Volt itt már valaki hasonló helyzetben? Hogyan élte ezt túl?