Nem erzem, hogy szeretnek jovot. Mit tegyek, hogy jobban erezzem magam?
Sziasztok.
Kezdjuk a legelejen. Vilageletemben nem voltam az a nagyszaju tarsasagi ember, de kisebb koromban is mindig vartam a tarsasagra, hogy emberek vegyenek korul. Az idok mulasaval ez rengeteget csokkent igy mara mar utalom az engem korulvevo embereket magammal egyetemben. Altalanos iskolaban is vegig rengeteg csufolodas, rohogcseles targya en voltam, aminel ma sem ertem miert erdemeltem ki. Nyolcadik ev vegere ugy voltam, hogy csak ballagjak el aztan a kovetkezo suli onnan egyetem es lesz valami. Most kilencedik osztalyos vagyok es eljutottam arra a pontra, hogy nem szeretnek semmilyen jovokepet, csak orokke aludni. Az uj osztalyba probaltam magabiztosan belecsoppeni es bekerulni a szocialis elet kozpontja fele, hogy ne megint en legyek a lany akin mindenki rohog es piszkalja. Hat nem sikerult, mert nem nagyon vagztam az uj arcokra, hogy mindenkit megismerjek es folyamatosan tegyem az agyam, hogy elfogadottan en is meno pics@va avanzsalodjak es "beilleszkedjek". Igy hat ismet en vagyok a luzer gyerek akit mindenki kirohog. Pedig kedves probalok lenni mindenkivel es, ha megsem menne inkabb nem mondok semmit nehogy problema legyen belole. Az evek alatt egyre jobban hanyagoltam a tarsas kapcsolatokat es mar nem is vagyom nagyon ra. Az iskolavaltas azt 1a keves baratomat is elszakitotta tolem, mert mindenki mas varosokban folytatta a tanulmanyait. Volt egy-ket netes ismerosom akikkel elev ota jol kijottunk, de ok bekerultek a "meno arcok" koze es igy szepen lassan elmaradtak az uzenetek es magasrol tesznek ram hiaba probalok beszelgetest kezdemenyezni. Itt allok 1 olyan emberrel akit a baratomnak mondhatok es 2-3 osztalytarssal akikkel viszonylag el tudok lenni iskolaidoben. Nem akarok jovot, holott anyam erolteti a tanulast, ha mar gimnaziumba iratott. Egyszeruen, ha akarnam se tudnam ravenni magam, mert nem mozgat. Es mert nincs miert. Nem akarok semmit csinalni a jovoben. Nincs almom amit meg akarnek valositani vagy amit meg szeretnek kapni. Hogyan lehetnek jobban?
Szia! Nagyon sajnálom, hogy így alakultak a dolgok, és nem érzed jól magad. Gondolom nagy csalódásként élted meg emiatt a kilencediket eddig. Egy kérdés azonnal felvetődött bennem, miért voltál az előző sulidban "röhögcsélés tárgya", és most miért piszkálnak az új osztálytársaid?
Ami feltűnt, hogy nagyon éretten gondolkodsz a korodhoz képest, és lehet ez okozza azt, hogy nehezen fogadnak be a többiek. Lehet, érdemes lenne idősebbekkel beszélgetned, barátkoznod a suliból, akik feletted járnak 1-2 évfolyammal. Egyébként csodállak is, amiért ilyen összeszedetten meg tudtad fogalmazni a problémáid annak ellenére, amiken keresztül mész. De tényleg:)
A másik, kilencedikesként most lehet nem is lenne jó ötlet a jövődön sokat gondolni. Jó, persze, nem árt, ha van valami elképzelés, hogy milyen téren szeretnél elhelyezkedni majd, de van még időd erre, nem is kevés. Én pl. a gimnáziumi 5 év alatt jogásztól kezdve orvosig minden akartam lenni, aztán utolsó évben jöttem rá, hogy nekem muszáj pszichológiát tanulnom:D haha
Apropó, milyen tagozatra jársz?
Remélem egy-két dolgot tudtam segíteni, igyekszem majd minél hamarabb válaszolni:)
Mindenképp ajánlanám Popper Péter videóit, sok okos gondolat elhangzik bennük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!