Olyan magányosnak érzem sokszor magam. Pedig van családom akik szeretnek, rengeteg barátom van, mégis úgy érzem, hogy senki sem kedvel és mindenki lúzernek tart. Mit tehetnék ellene, hogy ne érezzem ezt?

Most is majdnem sírvafakadtam. Úgy érzem,hogy mindenki csak hátba akar szúrni. Még a családom is. Ilyenkor a könyvek világába menekülök,és akkor jobban érzem magam. Viszont ma a suliban éppen olvastam,amikor azt vettem észre,hogy azok akik velem szoktak lenni,egyszerűen ott szórakoztak előttem másokkal.Ezzel semmi baj nem lett volna,de amikor odamentem az asztalhoz,úgy csináltak mintha nem is beszéltem volna hozzájuk. Egyszerűen levegőnek néztek. Visszamentem a helyemre,már majdnem sírtam,hogy velem senki sem akar beszélgetni,de erre sem reagált senki. Ne gondoljatok arra,az osztálytsaim nem szoktak lenézni,mindig beszélgetnek velem és viccelődünk is egymással,de ez alkalomkor úgy éreztem hogy megint egyedül vagyok. Úgy érzem,a családom sem próbál felvidítani. Egyedül vagyok,de nem akarok kárt tenni magamban,én élni akarok,nem szeretnék beteges lenni,ezért erős kell,hogy maradjak. De mégis mit tehetek az egyedüllét ellen,ami úgy érzem,hogy a sírba kerget?