Kinek volt szörnyű a középiskola?

Magát az iskolát imádtam.

De még egy olyan mélytorkozást, mint a középiskolai kollégium, egyetem alatt sem éltem át. Tele volt retardált, frusztrált, megkeseredett tanárokon, akik rajtunk vezették le minden kínjukat, és erre törvényes lehetőségeik voltak. Az a szabadidő, amivel ténylegesen én rendelkeztem, háromnegyed óra volt naponta (ez alatt találkozz a barátaiddal, menj el ügyet intézni, vásárolj, mosd ki a ruháid, stb). A tanulószoba kötelező volt 4.5-ös átlag alatt délutánonként, de próbálj meg úgy koncentrálni mondjuk egy matekpéldára, hogy egy hideg, fénytelen teremben körülötted negyven ember szuszog, szipog, zizeg, zörög, és ha félrenézel fél percre a könyved felől - mert mondjuk gondolkozol - akkor azonnal rádordít a felügyelőtanár, hogy miért nem dolgozol. 4.5 fölött ott tanulhattam volna, ahol akartam, de sosem értem el azt az átlagot, mert egyszerűen nem tudtam ilyen körülmények közt koncentrálni, éjjel készültem inkább másnapra elemlámpával, emiatt másnap fáradt voltam suliban, és másnap éjjel már még több anyagot kellett újravenni... Volt olyan, hogy 4.45-ös átlaggal könyörögtem nekik, hogy hadd tanuljak a szobámban vagy a könyvtárban, de nem engedték meg. Mert nem volt meg a 4.5. Soha életemben nem voltam még annyira kimerült és kialvatlan, mint középsuliban, pedig terhelhető vagyok, egyetem mellett simán eljárok most dolgozni.

A másik, hogy belekötöttek az élő fába is: a tusfürdőt miért a polcon tartod, miért nem a szekrényben, a könyveidet miért a hosszanti élük mentén állítod párhuzamosan az asztal lapjával, miért nem a másik éle mentén, a szobát miért este takarítod ki, miért nem reggel, miért alszol zokniban, stb. Közben minden nap többször elmondták, hogy semmirekellő vagyok, buta, és sosem lesz belőlem semmi.

Nem tartom magamat egy gyenge jellemnek, de ha minden nap az arcodba tolnak egy csomó sz*rt, előbb-utóbb besokallsz tőle. Emlékszek, ballagáson közölte a felügyelőtanárom, hogy visszasírom majd még azt a szigort, mikor az egyetemi kollégiumban majd folyamatosan megy a buli. Pofánröhögtem, ennél többet azóta se tudok vele tenni.

Ezt ellensúlyozta az, hogy az iskolában jó fej tanáraim voltak, meg az osztályközösség is összetartott.

Igaz, én még gimnáziumba járok (11.o), de nem tartom borzalmasnak.

Van pár ember az osztályban, akikkel elvagyok, beszélgetek, stb...

Úgy érzem, hogy nem illékony bele nagyon a suliba, egyszerűen nem egy szellemi szinten vagyunk.. és itt nem arra gondolok, hogy én, vagy ők okosabbak lennének, hanem nekik más fontos, Facebook sok 100 ismerős, állandó bandázások, nagy "baráti" körök, de nekem ez nem pálya, elég ha van pár ember, akikkel jól elvagyok, és valamennyire megbízhatóak. De ezt sokáig nem bírtam felfogni, hogy nekem sosha az életben nem lesz a suliba 80℅-a a haverom, de rájöttem, hogy nem is akarom. Igaz, 9.ben nagyon rossz évem volt, egyedül voltam, de önerőből feltápászkodtam, és mentem tovább. 5.-es korom óta járok ebbe a gimibe... Úgy látszik, hogy a végére belejöttem, belejöhettem volna 9.ben is, amikor rengeteg új ember jött, de jobb később, mint soha... 😊 16f