Ti mit tennétek/hogy éreznétek magatokat ha kihalna az emberiség és Te lennél az utolsó ember a Földön?

Nem tudom. Ezen eltöprengenék egy ideig, hogy most akkor mi lesz. Lennének ötleteim, de biztos, hogy magányos lennék. Unatkoznék egyedül. Túl nagy a Föld nevű bolygó egy embernek.

Én jutalomnak érezném. A nagy verseny győztese, aki a legtovább bírt életben maradni az önpusztító emberi hülyeség erejével szemben. Tudnám, hogy másmilyen vagyok, valamit másképp csináltam, többé nem lehetne beskatulyázni, mégiscsak van egyéniségem. Tudnám, hogy sok mindent megtehetnék, de sokszor elég lenne ennek a puszta tudata is (ez most is így van), és ha valamit nem csinálok a lehetőség ellenére, akkor sem néz senki furcsán. Valószínűleg egy idő után magamban beszélnék, mintha egy ismerősöm hallgatna. Később már nem is izgulnék azon, hogy valaki meghallja :-) . Fognám a biciklimet, a hátitáskámba betenném a 20 éve összegyűlt industrial/dark electro/cybergoth/futurepop zenegyűjteményemet meg a geigerszámlálóimat, és elindulnék élelmet és védhető szálláshelyet keresni. Valószínűleg nem minden ok nélkül tűntek el az emberek, és az a veszélyforrás még sokáig leselkedne rám is, erre fel kell készülni. Elképzelhető, hogy lenne időm és energiám arra, hogy később egy robotnőt összerakjak magamnak. Nem csak egy örök megbízható társ lenne, hanem tökéletes fegyver is, plusz ellenállna a mérgeknek és a sugárzásoknak. Keresnék egy nagy épen maradt gyárépületet, ahol sok alkatrész és laboreszköz van, és az lenne az új gyerekszobám, ahol mindig új dolgokat találnék ki. Amíg az ember ki tud tűzni akár csak egy jelentéktelen kis célt is maga elé, addig van miért léteznie. A haladás a cél felé az a folyamat, amit boldogságnak is hívnak. Mindig keresni kell valami tennivalót, aminek pozitív eredménye van, mert ha beleülsz a kényelembe és ott stagnálsz, a szádba repül még a sült galamb is, akkor nagyon hamar boldogtalan leszel. Lehet, hogy néha szükség lenne egy kisebb apokalipszisra, hogy a maradék ember megtanuljon örülni a kis dolgoknak is, mert ma már senki semminek nem tud örülni. Mindig több kell, még nagyobb gazdagság és hatalom, és csak még depressziósabbak lesznek tőle. Mintha egy finom süteményből hányásig enne valaki. Kellene egy nagy reset gomb a Földre, azt néha megnyomnánk, és egy új fiatal világ születne. De ne csak egy ember maradjon! Vagy akkor legyek én, vagy olyan, aki hozzám hasonlóan el tudná tölteni az idejét.