Káosz van bennem. Bennem van a hiba?
Elsőéves egyetemista vagyok, szeptemberben kerültem fel Pestre albérletbe az egyetem mellé. Elsőre úgy tűnik, semmi okom nincs panaszkodni: az ország egyik legjobb egyetemére járok, 20 évesen van 2 nyelvvizsgám, majdnem kítűnő érettségim, jogosítványom.
Ez eddig jól is hangzik, csak rájöttem, hogy mindezek mellett önismereti problémáim is vannak. Nem találom a közös hangot az egyetemistatársakkal; sok ismerősöm van, mert könnyen barátkozó, csendes, visszahúzódó srác vagyok. Igazi, közeli barátaim viszont úgy érzem, nincsenek. Teljesen elszigeteltnek érzem magam a problémá(im)mal.
Ehhez hozzá kell tenni, hogy a család anyagi helyzete nem fényes, nagyon be kell osztani havonta. A fent említett nyelvvizsgák + jogsi is hosszas spórolás és szüleim kitartó munkájából sikerült. És mivel nem voltunk/vagyunk jól elengedve anyagilag, én gyerekként úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy saját igényeim, vágyaim nem is lehetnek, mivel úgy sem telik rá. Egyszerűen nekem nem szabad magamra költenem semmit. Tényleg nem tudom miért, de ezt érzem.
Most pedig, hogy felkerültem Pestre és napi szinten látom, hogy a szaktársak állandóan mennek gyorsétterembe, étterembe, éjjeli fürdőzést szerveznek, szabadulószobába meg színházba mennek, stb meg lemennek és csak úgy kp-ra, zsebből vesznek hóvégén cipőt, kabátot, ruhát. Nincsenek elszállva maguktól, hogy pénzesek, félreértés ne essék.
Most, hogy ezzel ünap-mint-nap, teljes káosz van bennem. Eddig azt tartottam ugymond "normálisnak, azt az életfelfogást, értékrendet, amit otthon kaptam. Most viszont ezt látom napi szinten, mit leírtam fentebb, és nem tudom: engem neveltek rosszul? Én lennék a kakukktojás? Velem van a baj? Vagy a társadalom, a környezet "romlott el", és én rendelkezem a normális életfelfogással, értékrenddel?
válasza:Igazából baromira el vannak eresztve a társaid, ezek nem túl normális "igények" egy egyetemistának aki még csak nem is dolgozik.
A mostani fiataloknak RENGETEG mindenük megvan, vagy megveszik, olyan dolgokat, amikről azelőtt álmodni sem mertünk, és fel sem merült bennünk igényszinten. Ezeknek ez pedig már "természetes".
Szegénység? Hol??
válasza: válasza: válasza:Hasonlót éltem át én is, egész egyszerűen nem volt pénzem ezekre a dolgokra, nagyon szegények voltunk, a barátnőm sem nagyon tudtam elvinni moziba, vagy bárhova.
Emiatt nagyon sokat szégyenkeztem, majd diákmunkáztam és akkor már én is meg tudtam engedni magamnak bizonyos dolgokat, illetve neki is nem csak mondjuk házi készítésű ajándékot. Végül amikor elvégeztem, multiba kerültem és jól kerestem, akkor mentünk szét, úgyhogy nem feltétlenül érdemes ez a pénzhajhászás, fontos, hogy megbékélj magaddal, állíts fel néhány rövidtávú célt és evezz feléjük.
válasza:Szerintem se rágódj ezen. Nekem sem volt annak idején ilyesmire pénzem, de ha lett is volna, időm nem lett volna elkölteni, elment a tanulással az idő. Az embernek fel kellett magában állítani egy fontossági sorrendet.
Amúgy én is Pestre jártam. Az egyetemi élet sok mindenre csábítja az embert.. Emlékszem, 10 tanuló csoporttal kezdtük az első évfolyamot, első év végére 2 csoportnyi ember kihullott.
Mindenkinek más az értékrendje, kinek ez, kinek az a fontos. Gondolj arra, hogy azokra a dolgokra bőven lesz még időd, amivel az évfolyamtársaid most foglalkoznak..
válasza: válasza:Első félév végén csak a matekom nem lett meg, emiatt csúszok kb egy fél évet a képzésemmel. :/
Nagyon le voltam törve, de eddig nem éreztem hátrányát. Nyáron voltam szakmai gyakorlaton, a cégnél egyik kolléga ugyanazon a szakon végzett, anno ő is csúszott a matekkal. Van jól fizető munkája, családja, rendes élete, szóval no para.
Idén tavasszal beléptem egy hallgatói szervezetbe, nagyon jó társaság. Most voltam velük egyfajta nyári táborban, az isteni volt.
(Valószínűleg valami szociális fóbiám van, bulikban, társaságban, pont mikor legfelszabadultabbnak kéne éreznem magam, akkor tör rám egy érzés, hogy ha egy pillanat alatt eltűnnék onnan, akkor senki még csak észre sem venné, senkinek fel sem tűnne, nem is hiányoznék senkinek. Ebben a táborban nem éreztem így, és már hosszú ideje nem volt ilyen :D )
Végre kezdem úgy érezni, hogy tartozok valahova.
Most ősszel megyek szakirányra, még nem tudom, hogy jó lesz-e meg bírni fogom-e, de remélem igen.
Ja, első félév kivételével végig kolis voltam, az is sokat segített, hogy ne érezzem magam elszigeteltnek.
Mindent összevetve mintha alakulna valamiféle iránya az életemnek. Eddig úgy éreztem, csak sodródtam az árral.
Jajj, és a fentebb írt táborban a hallgatói szervezettel: ott bele is zúgtam az egyik csajba, kár, hogy az alelnöke a szervezetnek :/
Egy barátnőm volt eddig, de csúnya vége lett, és el is ment a kedvem a kapcsolatoktól. Lassan négy éve semmit nem voltam képes érezni egy nő iránt. Most megtört a jég. Azt nagyon adnám, ha még össze is jönnénk, bár idősebb meg gyakorlatilag a főnököm is. Egyelőre élvezem a helyzetet, hogy milyen érzés belezúgva lenni valakibe :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!