Mi a teendô, ha az elmúlt években olyan az életem, mintha a szerencse elfordult volna tôlem? Mintha minden ellenem lenne?

19 éves srác vagyok.

Volt egy legjobb barátom hosszú évek óta, minden nap találkoztunk, minden hülyeséget megcsináltunk együtt, sosem unatkoztunk, tényleg igazi barátom volt. Egy éve már le se szar, nagyon megváltozott különbözô tényezôknek köszönhetôen, rossz kimondani, de egy barom lett.

Nagyapám, akivel hihetetlen jó viszonyban voltam, minden nap bementem hozzá a városba beszélgetni, minden nap felugrottam hozzá suli után, fôzött nekem valamit és eldumálgattunk, nagyon szerettem, 1 éve meghalt.

Meghalt az elmúlt 3 évben 2 másik nagyszülôm, akiket szintén nagyon szerettem, és rengeteg szép emléket köszönhetek nekik.

Meghalt az elmúlt 2 évben 2 kutyám is, még csak öregek sem voltak. Nagyon szerettem ôket is, nagyon nehezen dolgoztam fel ezt is.

Van 1-2 haverom, de ôk is szarnak nagyjából a fejemre. Barátnôm nincs, pedig már nagyon hiányzik, de egyszerûen nem alakul soha semmi. Valljuk be, magányos lettem, mint az ujjam. Szomorúnak sem mondanám magam, ez a sok haláleset, ami 2-3 év alatt megtörtént eléggé megerôsített. Régen nagyon érzékeny vagyok, mára ez mintha kihalt volna belôlem. kb semmi nem vált ki belôlem szomorúságot, vagy boldogságot. Van 1-2 hobbim is, sportolok is, amik jó unalomûzôk, de úgy érzem az életem legszebb korszakát elcsesztem. Ez a korszak most kezdôdne, és az élet (és én is) megfoszt(om) saját magam attól a sok szép dologtól, ami várna rám.

Szüleimmel és tesómmal jóban vagyok, és nagyon szeretem ôket, mégis magányosnak érzem magam. Apu külföldön dolgozik (elváltak szüleim) tesóm itthon, anyuval élek. Hiányzik az életembôl a pezsgés, szerelem, társaság.

Az érettségi is elôttem áll, most épp azon vagyok, hogy legalább felvegyenek valami egyetemre, minden nap 4-ig az iskolában szívok, aztán még ithon is tanulok.

Szóval tudom, hogy valahogy változtatni kéne, de semmi motiváció. Nem mondanám, hogy szar az életem, mert van fedél a fejem felett, megvan minden végtagom, van mit ennem, egészséges vagyok, és egyelôre a szüleim/tesóm is élnek, és ezekért hálás is vagyok. Viszont jelenleg szarul érzem magam, gödörben vagyok, nincs sínen az életem, és nem tudom mi segíthetne. Úgy érzem így is marad, ugyanilyen sivár lesz, magányosan, érzéketlenül, boldogtalanuo fogom leélni.

Szerintetek? Mi a teendô?