Nagyon sok emberrel megutáltattam magam az elmúlt pár évben, de megváltoztam, hogyan zárhatnám le a múltat?

Igazuk van, hogy nem állnak szóba veled, én sem tenném.

Mostohaanyámmal egy szót sem váltok, midig kötsögösködött, stb... most, persze pitizne, meg jönne jópofiskodni, hát anyád! Eszem égéban sincs, aki a hat évig csak kritizálni és bszogatni tudott, az hagyjon békén.

Megváltoztál, ja, bűntudatod van, de jó is így. Ezzel együtt kell élned, tanultál belőle. A múltat zárd le, és innentől kezdve viselkedj normálisan másokkal.

1: Nem tudhatod, hogy miért utálták meg. Engem is nagyon sokan utálnak, pedig aztán marhára nem vagyok az a köcsögösködő stílus...

Pusztán depressziós voltam sokáig és azokat nehezen viselik el az emberek és ezért kiközösítettek...

Egyébként ettől függetlenül engem is érdekelne a válasz, mert még most is előfordulnak dolgok, ami miatt meg vagyok sértődve (például nem hívtak el egy esküvőre úgy, hogy sokáig még együtt is laktam a most már házaspárral).

Mi van, fáj az igazság?! Nyilván OKUK van rá, cak úgy SENKIT nem utál a másik. Szóval megérdemled.

Utolsó a "nem barátkoznak velem", és a "megbocsátásra képtelenül rühellnek" között van némi különbség. Te tényleg nem érzed?

Te nem feltétlen tehetsz róla, ő viszont igen!