Van köztetek olyan, aki az elmúlt évek során egyre magányosabb lett, mint én?

Én még elsős koromban(általános iskola) nagyon hülyeségeket csináltam negyedikig,de mára már szörnyen megbántam.Akkoriban még kisgyerek fejjel gondolkodtam, és erről én nem tehetek.Most viszont már belátom, hogy egy totál idióta voltam.De sajnos késő bánat, mostanra elhagyott mindenki, kivéve az egyetlenegy igaz barátnőmet.Rajta kívül nincs másom, akinek el merem mondani a problémáimat, mert úgy érzem, csak ő hallgat meg.Ebben az éveben kezdtem befordulni, de mára megutáltam az osztálytársaimat.Nem tudom sokszor mit érzek.Csak annyit tudok, hogy már sokszor kibeszéltek, kiközösítettek és becsaptak.A múltomon már nem tudok változtatni sajnos, és már mint említettem, megbántam.Azt is tudom, hogy ez számomra egy büntetés.De annyira rossz!!!Elegem van mindenből!