Az elmúlt 3 év alatt nem tudtam új igazi barátokat szerezni és párkapcsolataim se voltak, max próbálkozásaim, hogy miért?

Valamiért taszítanak az emberek, nem vagyok képes szeretni őket, tudom hogy hülyeségnek hangzik, de ha meg is kedvelek valaki, nem érdekel, egyszerűen nem érdekel ha megbántom őt, nem érdekel mi van vele, ha eltűnne az életemből észre se venném, nem bírok kötődni csak azokhoz akiket 3 évvel ezelőtt szerettem meg, viszont ők iszonyat kevesen vannak és mikor ők sem foglalkoznak velem úgy ahogy igénylem, rettentően magányosnak érzem magam, dehát nagyok is az elvárásaim feléjük mert csak ők vannak. 3 évvel ezelőtt jöttem új iskolába és az itteni "barátaim" felé nem érzek semmit, azért hiszik még is hogy igen, mert tudatosan teszek olyan dolgokat amiket más érzésből tesz, például direkt kérdezem meg hogy vannak, miközben egyáltalán nem érdekel. Mindenkivel megjátszom a kapcsolatom, és ez nagyon fárasztó, teljesen lehúzza az energiám az hogy életben tartsam ezeket a kapcsolatokat és néha nem is tudom mit kell tennem egy adott helyzetben, egyszerűen nem érzem, ha bántani készülök őket, nem szól a lelkiismeretem, nem érzem mekkora súlya van a cselekedeteimnek, hogy mennyire fog ez fájdalmat okozni nekik, egyszerűen nem érdekel, de szerintem nem kell mondanom, így lehetetlen élni, annyira magányos vagyok és fáradt és képtelen vagyok kötődni. Mit kéne tennem?