Mihez kezdjek, ha nekem az elmúlt éveimben semmi öröm abszolút nem jutott?

Nekem sem jutott szinte semmi öröm, mondjuk bánat sem. A napjaim elég unalmasan, egyhangúan teltek az utóbbi években. Zseniális elme vagyok, vagy éppen egy őrült, akit senki sem ismer el, vagy legalábbis senki sem szeret, no de mivel nem vagyok egy érzelgős ,depresszív alkat ezért én nem esem kétségbe, nem lobbanok fel, nem kesergek, nem dühöngök, nem ártok se magamnak se másnak(mint ahogy sok el nem ismert , meg nem értett figura tette a történelem során amikor hatalom került a kezükbe zsarnokok,diktátorok stb.), én inkább amolyan békés típus vagyok, szépen beletemetkezek egyetemi tanulmányokba, tudományos munkákba, és csöndben elvagyok mint a befőtt, nem zavartatom magam , nem izgat hogy mindenki leszar, inkább a saját dolgommal törődöm, és megpróbálok valamit letenni az asztalra, valami maradandót alkotni, tökmindegy hogy érdekel e valakit vagy sem, a régi időkben ilyenek voltak a tudósok, filozófusok, történetírók, művészek...

Keress hobbit! Zenélj! Egy csoda tényleg a zenélés. Rengeteg dopamint termel es érni fog öröm :)

Nagy önsajnálat a semmire. Először is sehol nincs megírva, hogy mindenkinek jár az öröm. Nem jár, csak annak, aki tett is azért, hogy legyen öröme. A természet ugyan bizonyos hormonhatású anyagokkal serkenti az örömszerzést, de ezek elsősorban a testi létre vonatkoznak. Te nyilván valami lelki, intellektuális örömre gondolsz. Azért sajnos meg kell dolgozni, felesleges várni, hogy csak úgy érje az embert. Meg kell tanulni hosszadalmas módon, hogy mi az ami valóban lelki, intellektuális örömet okoz nekünk és annak az élménynek a bekövetkezését kell elősegíteni. Azaz végső soron megint oda jutunk, hogy nekünk magunknak kell megtalálnunk, kialakítanunk az örömöt okozó tevékenységet, helyzetet, élményt. Egészséges embernek általában a hasznos munkavégzés és tevékenység is örömet, megelégedettséget okoz. A siker élménye, amikor valamit jól csinálunk. Passzívan várni az örömöt, hülyeség.