Hogyan léphetnék ki ebből?

23 éves férfi vagyok, de lélekben mintha megragadtam volna 17-18 éves szinten. Kis túlzással nem telik el éjszaka, hogy az álmomban nem szerepelne pár általános/középsulis osztálytársam, vagy maga az épület, épp emiatt, vagy emiatt is sokat gondolok arra napközben, hogy tulajdonképp mennyire hiányzik az egész. Főiskolán idén végeztem, de az ott eltöltött időszakot nem sírom vissza. Valahányszor meglátok egy középsulist, irigységet érzek. Nem is azt mondanám, hogy csak az osztálytársak, vagy csak a tanulás, csak a közeg hiányzik, hanem kompletten az egész. A helyzeten persze csak ront, hogy nincs túl sok ember, akivel beszélhetek napközben, így gyakorta előjönnek bennem ezek.

Mindemellett olyan, mintha nem is öregedtem volna, csak akkor tűnik fel a korom, mikor megnézek egy 16-17 éves lányt az utcán, és eszembe jut, hogy köztünk már 6-7 év van, és rögtön elgondolkodom azon, mennyire felnőttnek tűntek nekem akkoriban a 23 év körüliek, most pedig, hogy elértem ide, olyan, mintha egy nap telt volna el azóta, hogy elballagtam.