Borzalmasan érzem magam évek óta, hogy léphetnék ki ebből a gödörből?

24 éves vagyok, jó képű (elvileg), magas, kigyúrt, egyetemista. Gyermekkori történtek miatt visszahúzódó lettem, önbizalomhiányos, nagyon magas kisebbségrendűséggel. Ezért is kezdtem el edzeni 16 évesen, remélvén hogy növel az önbizalmamon, hát ez nem jött össze. Egyszerűen képtelen vagyok lányokkal kommunikálni, ismerkedni. Úgy érzem hogy nem kellek senkinek, de ha mégis kellenék akkor se veszt azzal semmit az illető, ha nem ismer meg. Rátesz egy lapáttal, hogy ismeretlen emberek jönnek oda megdicsérni a terembe, hogy milyen jól nézek ki, meg hogy biztos minden lány rajtam lóg, hogy bárkit megkaphatok, stb.. ilyenkor csak forgatom a szemem mert még szűz vagyok és úgy érzem sose lesz senkim és hogy nincs is rá igényem igazából (ezt próbálom bemesélni magamnak). Az egyetemre 4 éve járok, nem ismerek senkit, próbálok megbújni, ha egy csaj vagy bárki közeledik azt ignorálom (szóval kivülről egy bunkó beképzelt baromnak látnak az emberek). Évek óta depresszióval küzdök, nem tudok aludni se (napi 2-3 órákat éberen), nagyon magányosnak érzem magam és nem hiszem hogy lenne ebből kiút, túl magasak a korlátok (az agyamban). Az egyetlen egy dolog ami még tartja bennem a lelket az az edzés. Egy pszichologus tudna ezen segíteni? Nem hiszek benne az az igazság.