Van itt, aki olyan magányos, hogy pl. most a tűzijátékra sincs majd kivel mennie? Hogyan élitek ezt meg? Számomra ez azt jelzi, hogy egy ismerősöm sem tart annyira fontosnak, értékesnek, hogy velem töltse az idejét.

MZ.per.X: nyálas, vagy sem, ettől még a kérdező ezt érzi (ha nem, akkor nyilván nem ezt kell mondania, hanem amit érez) és vagy elmondja a barátainak, hogy ő hogyan éli meg a dolgokat, vagy nem fogják megtudni. várhatja, hogy a barátai a fejébe lássanak, de neki pont ugyanolyan rosszul megy a telepátia, mint a haverjainak - szóval nincs más módszer, mint a párbeszéd.

nincs garancia, hogy javul tőle bármi. de ha megpróbálsz tenni valamit, akkor legalább esélyed van. ha meg sem próbálsz tenni semmit, akkor biztosan nincs esélyed sem, hogy változzon bármi. ahogy Wayne Gretzky hokijátékos mondta: "Minden egyes kapuralövést elhibázol, amit meg sem próbálsz."

ha a párbeszéd nem elég jó megoldás, akkor nem marad más, mint felülvizsgálni a célokat. biztos, hogy az a fontos, hogy ki keresi a másikat és ki milyen gyakran keresi a másikat? nem inkább az a fontos, hogy keressétek egymást és töltsetek együtt minél több minőségi időt? biztosan érdemes azt firtatnod, hogy ők mennyire keresnek téged és maguktól keresnek, vagy neked kell előbb keresned őket?

szervezz programokat, hívd el őket, kapcsolódj be az ő programjaikba és ha újra elkezdtek több időt tölteni együtt, akkor az is valószínűbb, hogy elkezdenek ők is hívogatni téged ide-oda, mert újra eszükbe jutsz, mikor szerveznek valamit. ha elkezdtél kimaradni a programokból, mert nem hívtak, akkor sajnos előfordulhat, hogy megfeledkeznek rólad, elkönyvelnek, hogy úgysem érsz rá, így már nem is hívnak. nem biztos, hogy ez tudatosul bennük, egyszerűen csak nem jutsz eszükbe. ha keresed őket, ott vagy velük, jobban eszükbe fogsz jutni.

közben lehet, hogy érdemes azt is alaposabban megvizsgálni azt is, hogy vajon miért nem keresnek téged. lehet, hogy vannak olyan viselkedési, gondolkodási, egyéb hibáid, amik miatt nem tartanak elég jó társaságnak. lehet hogy lehangoló vagy számukra, nem kellemes veled tölteniük az idejüket. egy depresszív, negatív, folyton panaszkodó emberrel nem annyira szeretik együtt tölteni az idejüket az emberek. lehet, hogy ezeket a dolgokat is érdemes volna megvizsgálnod, esetleg átbeszélned minimum barátokkal, de méginkább egy pszichológussal, aki esélyesebb, hogy abban is tud neked segíteni, hogyan tudnál ezen változtatni.

Kimentem rá egyedül, nagyon szép volt. Nézegettem a Dunapartot, az embereket. Tetszik egy fiú, vártam, hogy majd ő elhív, de sajnos nem, úgyhogy útrakeltem egyedül.

Egyébként gyakran kirándulok egyedül, és beszélgettem idegenekkel, sőt találtam már így barátokat is egy karneválon, akikkel azóta is összejárok. Ajánlom neked ezt. Ha úgy érzed, a régi ismerősök nem igazán akarják ápolni a barátságot, nyiss új emberek felé.

Előző vagyok, pl. oszkár telekocsival utazva is beszélgettem emberekkel, ott mindig egyedül foglalok utat, kirándulgatni.

Volt, hogy a többi utas ajánlotta fel, hogy menjek velük egy sörre, miután kiszálltam. Szóval szerintem az sem baj, ha nem vagy kezdeményező alkat, elég, ha kedves és ápolt vagy, meg nem kergeted el, aki barátkozni akar.

Ez van :D A kérdéstől független. Amúgy az említett úton két házaspár hívott el sörözni. Szóval sosem lehet tudni. Én mondjuk szinte soha nem utazom úgy, hogy fülessel hallgatok zenét vagy telefonba bújok. Mindig nézelődöm. Persze így betalálnak a kéregetők, útmutatást kérők is. De olyan is volt, hogy egy néni mellé raktak egy úton és tök jót beszélgettünk.

Amit mondasz, hogy "egy ismerősöm sem tart annyira fontosnak, értékesnek, hogy velem töltse az idejét", ez nekem is eszembe szokott jutni, viszont sokszor észreveszem, hogy egyszerűen más dolgok foglalják le őket, és nem nyitottak senkire. Pl. volt olyan, hogy azon duzzogtam, egy ismerős miért nem keres, mi baja van velem. Írtam is neki és semmi. Aztán vagy két hónap múlva rám írt, hogy nagyon maga alatt volt és mi újság, találkozzunk. Folytattuk a beszélgetést ott, ahol abbamaradt.

Tapasztalatom szerint az sem jó, ha a barátok állandóan együtt lógnak. Nincs miről dumálni, gyakoribb a konfliktus.

Meg sokakkal az van, hogy összejönnek valakivel, és megszűnnek a barátok. Ezt is el kell fogadni sajnos.

Az új barátságok meg tényleg a véletlen szüleményei. Mindig akkor ismertem meg embereket, akikből barátok lettek, amikor nem számítottam erre, csak néztem ki a fejemből, és teljesen másra koncentráltam (új munkahely, városnézés, koncert). Ezért pl. neten nem is szoktam ismeretséget keresni, hogy: "na, legyünk barátok, na járjunk, mi a kedvenc színed, van tesód?". Ezeket a véletlen hozza, ráerőszakolni meg nem lehet senkire, hogy keressen.