Van itt, aki olyan magányos, hogy pl. most a tűzijátékra sincs majd kivel mennie? Hogyan élitek ezt meg? Számomra ez azt jelzi, hogy egy ismerősöm sem tart annyira fontosnak, értékesnek, hogy velem töltse az idejét.

szervezzetek közös tüzijátékozást! szerintem ez pont jobb élőben, a tévé elég vacakul közvetíti.

egyébként kis nyitottsággal és pozitív hozzáállással akár a tömegben is lehet ismerkedni, haverkodni. nem fognak valószínűleg életre szóló barátságok születni, de simán lesz kivel eltölteni az időt.

Tudod mi jutott eszembe, Kérdező, amikor néztem (a Tv-ből :) ) a tűzijátékot. HOgy annyi jó dolog történt mostanában a magyarokkal, kiváló eredményeink, sikereink vannak, és a mostani tűzijáték kiválóan hozzájárult az ünnepi hangulathoz, mert fenomenálisan gyönyörű volt szerintem! Ráadásul nemzeti rock-operánkat vágták alá, amivel sokan tudnak azonosulni.

Szóval, Kérdező: ne bánkódj, Te egy kiváló nemzetnek a tagja vagy, nem vagy egyedül! Ne érezd magad magányosnak, mert az egész ország ünnepel, ünneplünk Téged is, mert e nemzet tagja vagy! Ennek a kiváló közösségnek a része vagy Te is. Egyáltalán ne érezd magad egyedül, ebben a közösségben biztos találsz majd Te is megfelelő társa(ka)t. ;)

Ne bánkodj! Én is töltöttem már egyedül... Sőt szilvesztert is.. Három évig ki se tudtam menni, mert dolgoztam... Akkor még egyedül is jobb lett volna (: naaa igy kell gondolkodni, hogy van rosszabb is !

26/L

nem tudom, milyen lehetett a levelezésetek, így erről nyilatkozni sem lehet, de általános jó tanács, hogy próbálj pozitív, vidám, érdekes és jó társaság lenni, akivel kellemesen telik az idő, így akarnak is veled lenni az emberek.

érthető hogy ez a kérdésed elég rosszkedvű, de keseregsz, akkor kevésbé akarják az emberek veled tölteni az idejüket, ha szórakoztató és inspiráló vagy, akkor sokkal inkább benne vannak a dolgokban. a meglevő barátaiddal sem késő soha javítani a kapcsolaton, de új barátokat szerezni is mindig lehet. viszont tenned kell érte, hívnod, keresned kell őket, ha ők nem hívnak és észre kell venned, el kell fogadnod, amikor hívnak. minden emberi kapcsolat kétoldalú és mindkét félen múlik, hogy merre halad. ha az egyik passzívabb, akkor a másik ak kell aktívabbnak lennie...

ha mindig csak te voltál aktív és ők tényleg sosem tettek semmit, akkor két lehetőség van. vagy csak te látod így, ők meg totál máshogy látják, vagy tényleg így volt, de ők máshogy látják. mindkét helyzetre az a megoldás, hogy beszélsz a barátaiddal. hiszen azért a barátaid, hogy megbeszéld velük, ha gondod van - pláne, ha velük van problémád. ültesd le őket és mondd el (nagyon tényszerűen és vádaskodástól, ítélkezéstől mentesen), hogy te ezt és ezt látod problémának a barátságotokkal kapcsolatban, mondd el, hogy ez téged miért zavar, milyen érzéseket kelt benned és mondd el, hogy mit szeretnél tőlük, hogy változzon a helyzet

pl. valami ilysmivel próbálkozz: "utoljára ekkor és ekkor találkoztunk, azóta én kerestelek ennyiszer, te nem kerestél egyszer sem, úgy érzem, hogy a kapcsolatunk egyoldalú, mintha neked nem lenne fontos, hogy találkozzunk. csalódott vagyok, megingott a barátságunkba vetett hitem és cserbenhagyva érzem magam, szeretném, ha gyakrabban jelentkeznél, aktívabban kommunikálnánk, több közös programunk lenne."

persze az sem árt, ha odafigyelsz arra, hogy mit mondanak, mert ha elfoglaltságra, idő/pénzhiányra, valamire hivatkoznak, akkor az nem biztos, hogy csak ürügy, nem biztos, hogy könnyen megoldható probléma. viszont ha már ismered, hogy mi a problémájuk, mi akadályozza őket a közös programokban, akkor akár felajánlhatod azt is, hogy segítesz a megoldás felkutatásában.

az is lehet, hogy nem olyan súlyos a gond, mint ők mondják, de ők ettől még érezhetik annak. a fontos az, hogy megbeszéljétek, hogy te hogy éled meg, ők hogy élik meg, miben tér el a nézőpontotok és mit tudtok tenni érte, hogy közeledjen az álláspontotok.

akár hiszed, akár nem, sokszor csak annyi kell, hogy megbeszéljétek egymással, hogy ugyanazt a dolgot két különböző nézőpontból hogyan is látjátok, hogyan értelmezitek és mit tudtok vele kezdeni együtt...