Mit tegyek, hogy boldog legyek?

Nehogy vagdosd magad ember, ez nagyon hülye szokás..

Próbálj ki új dolgokat, akkor lehet valami fog érdekelni, vagy próbáld meg újra a régieket, lehet most már érdekelni fognak. És mi van ha nincs/nem volt barátod? Nézd a jó felét, mennyi időd van, mennyi stresszt mentettél meg, pénzt stb-t. Lehet a barátnőd nem is boldog, csak úgy odaböfögi, hogy ő az, de közben nem.

Miért szoktál a szüleiddel veszekedni?

Találd meg azt a sportot, tevékenységet, hobbit, munkát, amiben nagyon jó vagy és az onnan kapott sikerek fogják a mérleget helyrebillenteni.

Pl. Nem kell hozzá sok de én elmentem futni. Az eredmények, hogy gyorsabb lettem és kilókat leadtam, boldogsággal töltöttek el.

mit gondolsz mire van szükséged a boldogsághoz?

23F

"Semmihez nincs kedvem az ég világon..."

Azt hiszem, ez a probléma gyökere; valami tevékenység, amiben kiteljesedsz: sport, kirándulás, kreatív hobbi, olvasás, filmezés (utóbbi három nem csak szórakozásból, hanem önművelésre, megismerni a művészetet).

"Nekem soha semmi nem jön össze."

Az előző pont függvénye. Valami azért biztosan összejön, csak kis dolog, és emiatt nem értékeled. Próbáld magad kívülről látni kritikus és nem érzelmi szemmel, akkor észreveszed, mik azok, amiknek örülni tudsz. Az a kedvet is meghozhatja.

"Nem volt még barátom."

Sose bánd. A barátnőd meg ha ilyen könnyen váltja a partnereit, hát akkor nem lehet lelkileg nagyon mély. A felszínességben meg nincs boldogság. Ha azt mondja, nagyon boldog, akkor nem magától a partnerétől, legfeljebb a tudattól, hogy birtokolhatja őt. Ha így van (nem ismerem, nem tudom), akkor nem kell a szemére vetni. De egy másik embertől remélni a boldogságot az társfüggésbe visz.

A boldogság forrási változnak, de olyan dolgok, amelyekből legalább egy mindig jelen van. Ezért jó megtanulni észrevenni az apró dolgokat.

"A suliba piszkálni szoktak."

A suli aztán tényleg nem a boldogság forrása. Ilyen helyzetben a "megszoksz vagy megszöksz" elv érvényesül. Ha megérted, hogy a veled piszkálódók számodra nulla (vagy még kevesebb) értéket képviselnek, akkor a szavuknak is annyi jelentőséget tulajdonítasz. Te tudod, mi az igaz, nem kell szoronganod amiatt, hogy ők mást gondolnak és mondanak rólad, hiszen aki gondolja, számodra nem is létezik, egy nulla. Aki érdemben érdeklődik irántad, az téged is meg fog kérdezni, és majd eldönti, kinek hisz. Így lélekben "megszöksz", látszólag "megszoksz".

De ha nem csak szavakkal piszkálnak, akkor szólj az osztályfőnöknek, szüleidnek.

"A szüleimmel is szinte Naponta szoktam veszekedni."

Gondolom, rájöttél, hogy nem istenek, akiknek axióma a szava, keresed a boldogságod, és amit ők akarnak, tőled, abban nem vagy biztos, hogy jó lenne neked. Ez nem baj: a lázadó a szárnyait bontogatja (miközben kénytelen azt hallgatni, hogy "ideje lenne már leszállnod a földre"), a nem lázadó beül a felkínált járműbe, ami korántsem biztos, hogy oda viszi, ahová ő akarja.

Ha viszont mindig ismétlődik egy bizonyos veszekedés (ugyanaz a téma, ugyanaz a kiváltó ok), akkor egy nyugodt pillanatban érdemes beszélni róla, amikor nem az érzelmek dúlnak. Nekem például az segített, hogy leírtam a problémámat, és e-mailben küldtem el. Abban is kaptam választ, hasonlóan józan ésszel megfogalmazottat.

"Már a vagdosáson is gondolkodtam..."

Az csak egy segélykiáltás, amire egy nagy (jó esetben észhez térítő, rossz esetben csak gonoszkodó) pofon a válasz. Akárhogy is: nem fog tetszeni.

irányítással.

minél nagyobb a kontrollod a saját életed felett,annál nagyobb a boldogság.

értelem szerűen minél kisebb a kontroll,annál boldogtalanabb leszel.

ez a vagdosás is innen jön.

őket nem tudod irányítani,befolyásolni ezért haragodban és tehetetlenségedben bosszút állsz.

csak épp ritka fa-sz módon magadon.

kell találnod valamit az életben amiben jó vagy,jól csinálsz.