Vannak rajtam kívül más korombeli fiúk, akik magányosak? Esetleg lányok? 16/f

1.Életem története röviden:

Általános iskolában kiutáltak a tanárnak köszönhetően (nem tetszett neki, hogy különc voltam), az addig létező önbizalmam a 0-ra csökkent. A barátaim is, akiket valahogy szereztem, nem voltak az igaziak. Úgy jártam végig az ált sulit, hogy mindig bántottak, A végére már rettegtem mások véleményétől, mindig csak azon járt az agyam mit gondolnak rólam a többiek, pedig az iskolai eredményeim nagyon jók voltak. Gimnáziumban új lappal indulhattam, találtam igazi barátokat, és hála az égnek, olyan suliba kerültem, ahol nem az a menő, aki nem tanul, hanem akinek jók az eredményei. Nem lettem mindenkivel jóban, csak azok is, akikkel nem, elismertek. Rájöttem, hogy a többiek véleménye nem számít, ugyanolyan emberek, mint én, legyen az páwa, kocka, vagy cicababa.

2.Én a helyedben keresnék valami olyan hobbit, amivel el tudsz lenni otthon is, pl. olvasás, vagy trollkodás a gyakorin vagy mondjuk... megtanulhatnál faragni (ez egy kicsit különlegesebb), vagy valami ilyet, és ha egy csajt majd leszólítasz, még említheted is, mint hobbit, és akkor azt fogja látni, hogy nem megint egy páwával van dolga, hanem egy sokkal érdekesebb sráccal. (feltételezzük, hogy a csaj nem 10 IQ-val rendelkezik)

Előző vagyok:

Azt még hozzá akartam írni, hogy ha valami olyan hobbid van, ami különleges, nemcsak a csaj, hanem te is különlegesnek fogod magadat érzeni, és ettől az embernek általában megjön az önbizalma.

Akkor ezekben jobb vagy, mint a páwák, szóval következő alkalommal gondolj erre, mikor egy lányt megszólítasz, és máris több önbizalmad lesz.

Én azért javasoltam, hogy találj magadnak otthoni hobbit, mert nekem azok segítettek át az ált iskolai korszakon. Könnyen elfeledtették velem, hogy egyedül vagyok, bár talán nekem azért ment könnyebben, mert egy kicsit magányos farkas típus vagyok.

Srácok kihal az értelmes emberi réteg ha nem mozdultok/változtok meg... S a sok búzás páva kölyök klónok ellepik a világot xD

Nah de komolyan... Főleg nektek tizenéveseknek szól: Fel a fejjel, lehet hogy nem látjátok a fáktól az erdőt...

Nézzetek körve keressetek (ha nem is barátokat) ismerősöket a közeletekben. Vagy csak mozduljatok ki többet.

Én rajzmappával a kezembe szúrtam ki az áldozatot a játszótéren először, aztán anyám panel lakásának ablakából. Utána lestem a srácnak s felkerestem neten, láttam az érdeklődési körét s témát inditottam, aztán talik s azóta együtt (5éve)

Sokszor azért magányos az ember, mert ő maga tehet róla. Ha bánt, akkor nem lelkizni hanem változtatni kellene.

Legyetek tökösek s ne kiherélt otthon ülő kecskék.><

Engem mondjuk nem izgat a barátkozás s felesleges nem hozzám illő társaságok, én csak párt akartam s ennyi. A hobbim/ melóm s kedvesem kényelmesen elférnek az idő beosztásomban is.

23-Nő (művész & kocka) xD

Hát hasonló cipőben járok.

A nyári szünet utolsó 1 hónapjában ki sem mozdultam 15 -nél többször, legfeljebb rövid sétákra, meg éjszakai cigizésekre. Megszoktam már a magányt igazából, nincs vele semmi probléma. Mikor egyedül maradok a gondolataimmal (és szerencsére egyébként mondhatni fejben élem az életem, mindig kattogok valamin, tulajdonképpen ritka amikor unatkozom, ahhoz képest hogy nagyon ritkán mozdulok ki) akkor gyakran új világnézetek és meglátások születnek. Egyre jobban megismerem magam, egyre összetettebbé válik a világról, emberekről alkotott képek. Összességben mondhatni jó hatással van rám a magány. :) Kapcsolattal meg úgy vagyok, hogyha jön egy lány, aki egyszerre vonzó, értelmes és komoly akkor talán kezdeményezek majd egy kapcsolatot. Egyenlőre én elvagyok a saját világomban a tengernyi gondolatommal. 16/Fakitermelő