Ennyire nincs szükségük az embereknek a szeretetre? 😞

Nekem szükségem lenne rá.

Sőt, az utóbbi időben azt éreztem, hogy mindenkibe kapaszkodom, és varnám, hogy segítsen, de nem nagyon segít.

Viszont, voltam már más helyzetben is, ami most segíthet neked.

Az exemmel és a haverjaival voltam. Az exemmel összekaptunk, és az egyii haverja jött lelkifröccsre, hogy "nahh, mondjam mi volt", viszont nem bizttam meg benne, nem éreztem magamhoz közel és egyébként is az exem pártjár fogta volna. Szóval semmiképpen nem akartam vele beszélni és mikor már harmadjára mondom el, hogy nem szeretnék beszélni róla, az elég kellemetlen.

22# Az ilyen baráti kibeszélőshow-k sosem jók, ahol mindenki tud mindenről, mindenki mindenkinek az ismerőse.

Nekem is volt benne részem, de csak az lett belőle hogy az exem barátai harcoltak a lányért, de eközben nekem is küzdeni kellett érte, mert vagy kapcsolat vagy barátság. Végül teljesen egyedül maradtam...

"Azt erzik, hogy azert "segitesz" nekik, mert neked van erre szukseged, teljesen fuggetlenul attol, hogy nekik mire lenne szukseguk."

Szerintem is itt a lényeg.

Úgy állsz hozzá az egészhez hogy ÉN majd megvigasztallak, ÉN segíteni akarok. És alapvetően nem azért hogy neki segíts, hanem hogy a saját "5 perces" vágyaid kielégítsd.

Kicsit nekem erről a Mórickás vicc jutott eszembe.

-Miért késtél Móricka?

-Mert átkísértem egy vak nénit a zebrán.

-De miért tartott ennyi ideig?

-Mert az Istennek nem akart átjönni

Kérdező, szerintem valahol lehet értékelni a hozzáállásodat, de azt azért lásd be, hogy ha az emberek nem akarják, hogy te a lelki szemetesládájuk legyél, akkor hiába erőlködsz, nem akarják és kész. Innentől kezdve ezt tartsd tiszteletben, ne pedig őket hibáztasd... Kicsit nekem ez a hozzáállásod furcsa, hogy még te hibáztatod őket, amiért elküldenek a fenébe - miközben rájuk akarod tukmálni magad. Ez kicsit egoista hozzáállás a részedről, nem gondolod?

Nekem úgy tűnik, hogy te tényleg csak magad miatt csinálod ezt az egészet, mert neked ez így jó, és nem érdekel téged, hogy a többi ember mit szeretne. Ha meg nem szeretne veled beszélni, akkor még te vagy felháborodva... Elég önző vagy.

Jó, persze, lehet, hogy egyesek néha nagyon bunkók, de őszintén szólva engem is rohadtul idegesítene, hogy ha rám szállnál, és a nyakamon lógnál, hogy sírjam el a bánatomat neked. Majd én elsírom annak, akinek akarom, és akkor, amikor erre hangulatom van. De most hogy valaki erőszakkal akarja ezt belőlem kiszedni, hát ilyen esetben én is bunkó módon hajtanálak el. Ugyanis ez nem kedvesség a részedről, hanem valójában kedvességbe és figyelmességbe (ami álfigyelmesség) csomagolt erőszakoskodás és indiszkréció. És sokan csak ezt látják a viselkedésedben, ezt az erőszakos indiszkréciót, és az a helyzet, hogy jogosan.

Az ember olyan, hogy a problémáiról sem mindig szeret beszélni, néha hagyni kell az embereket, ha valami bajuk van, mert sokszor ilyenkor magányra van szükség. Csak bizonyos lelkiállapotban szeretnek az emberek a probémáikról beszélni (és egyénfüggő, hogy ez a pont kinek mikor jön el), de ilyenkor is megválogatják az emberek, hogy kinek mondják el, és ŐK szeretik megválogatni. Ha te elkezdesz valakivel erőszakoskodni, hogy mondja el a baját neked, akkor lehet, hogy azért küld el a francba, mert 1. nincs kedve még róla beszélni, 2. nem veled akar róla beszélni. Mind a kettőt tiszteletben kell tartani, és nem őket hibáztatni, hogy milyen bunkók, mert igazából te voltál az indiszkrét, és kotnyeles.

Vagy ha a magam részéről nézem.

- Ha rossz a kedvem, akkor tudom hogy ki az aki javíthatna rajta, vagy épp ki miatt rossz.

- A legtöbb problémát úgyis magamnak kell megoldani, nem tud benne más segíteni.

- Feleslegesnek tartom elmondani a problémát, mert ez a "beszélj róla" dolog semmivel nem viszi előrébb a helyzetet.

- Nincs kedvem végighallgatni a "meghallgatás utáni" sablon lelki vigasságokat, azzal sem vagyok előrébb.

- Alapból utálom ha ölelgetnek.

De például utálom az általad felvázolt helyzeteket is, mikor valaki nagylelkűen felajánlja hogy meghallgat, de ha nem akarok beszélni róla, akkor meg ő sértődik be.

Jah, és a kérdésed is önző, egoista jellemre vall, mert abból ezt leszűrni, hogy te kotnyeles vagy, és rosszkor mászol rá emberre, aki elküld a francba - azt leszűrni, hogy nincs szüksége a szeretetre, hogy mondjam, kicsit gáz... Azért vegyél már vissza az arcodból. Erőszakos, rámenős, indiszkrét "szeretetre" senkinek nincs szüksége. Az igazi szeretet türelmes és megértő, és ezek a tulajdonságok téged egyáltalán nem jellemeznek.

Szóval azt tanácsolom, hogy ha igazán barátja akarsz lenni az embereknek, akkor legyél inkább türelmes, és akkor legyél az emberek mellett, amikor nekik van rád szükségük. Ha valaki odamegy hozzád a bajával, akkor hallgasd meg, és segíts neki. De ne te akard másokra erőszakolni magad, mert ez nem szeretet, és teljesen igaza van annak, aki ilyenkor elhajt.

És az embereknek igenis szüksége van szeretetre, csak mindenki eldönti magának, hogy ezt hogy szeretné megkapni, de biztos nem úgy, ahogy te gondolod. Ezt is jól jegyezd meg. Az emberek nem úgy gondolkodnak, ahogy te gondolod.