Azt hiszem, végem. Mit csináljak?

Sose írta ki gyakorira ilyen kérdést, és mikor ilyesmit olvastam amit én készülök kiírni, mindig azon gondolkoztam, hogy kiírni van idejük, erejük? De most én is megteszem.

A helyzet, hogy a közelmúltban teljesen összeomlott az életem. Az a helyzet, hogy gyerek korom óta totálisan depressziós vagyok, mindig bántottak. Fogalmam nincsen, hogyan érettségiztem le (van két emeltem), hogyan jutottam el idáig, hogy az iskolát ki tudtam járni, mikor sokszor fenyegettek, és a buszra sem tudtam szállni se, mivel pánikbeteg is vagyok, így nem bírom a tömeget... Azt sem tudom hogyan de volt egy nagyon mély és nagyon tartalmas párkapcsolatom. Kidobott, mert sok voltam neki már, amit valahol meg is értek, mert ki akarna egy olyan mellett élni mint én? De nekem ő volt az életem és azt hittem, mehetek vele közösen továbbtanulni, végre megszabadulhatok a rossz környezettől, a társaságtól, mert nekem ő tényleg a mindenem volt. Ki szerettem volna mászni onnan, ahová juttattak engem, helyette most elvesztettem azt a lányt, akinek én annyit jelentettem egykor, mint ő nekem. Teljesen összeomlottam.... 2 havi frontin fogyott már el, több doboz ilyen bolti nyugtató ami szart se ért.

Csak vagyok, se étvágyam, se semmi. Én nem csak a szerelmem vesztettem el, hanem egy jövőt is, és egy igazi kincset aki Ő volt. Plusszban még itt van az, hogy a hibás én vagyok, mert én juttattam ide a dolgokat a depressziómmal :( Én küzdöttem ellene (doki régen pl) de semmi. Gyógyszerezni nem akarok, mert azok drogok... bár nekem már mind1. Ott tartok lassan h frontinra fogok inni.... :(