Azt hiszem, végem. Mit csináljak?

Mit csinálj? Ahelyett, hogy itt sajnáltatod magad, és olyanokon gondolkoznál, hogy hogyan fogsz még jobban kárt tenni magadban, tehetnél valami hasznosat is. Mondjuk összeszedhetnéd magad, és megpróbálhatnál felállni. Van egy ilyen lehetőség is. Mert amikor gyerk voltál és biciklizés közben elestél, nem maradtál a földön, hanem felkeltél és utána még napokig ápolgattad a sebet. Nos hát akkor itt az ideje felkelni! Itt az ideje felébredni és élni! Meg kell tanulnod, hogy akire számíthatsz, az egyedül te magad vagy.

"Gyógyszerezni nem akarok, mert azok drogok... bár nekem már mind1. Ott tartok lassan h frontinra fogok inni.... :(" Tegyük fel, ezt a mondatot te olvastad. Mit gondolsz az illetőről? Mit mondanál neki? Hogy fejezze be a siránkozást, és álljon talpra, vagy együtt éreznél vele és sajnálnád? Szerinted mire lenne neki szüksége? Piára? Hogy még jobban letiporja magát? Nem. Ez lenne a válaszod. Fel kell állni! Mert ahhoz, hogy poros lábnyomod maradjon, muszáj lesz előtte sárba lépned. Ne hátrálj meg! Szedd össze magad, és törj ki ebből az állapotból. Mert az önsajnálat nem vezet sehova, max lefelé. Tegyél túl azon a lányon. Nem tudsz mit tenni, sóvárogni és emészteni magadat rajta meg minek? Ilyen a világ, ez nem meglepő dolog. ÁLLJ FEL!

Hallgass olyan zenét amitől jobb kedved lesz!

Aztán ha ez meg van kezd újjá építeni az életedet! Kezd azzal hogy kidobod az összes frontint, mert káros! Utána pedig kezdheted intézni a tovább tanulásodat! Mert képzeld el hogy neked kell majd aláírni a jelentkezési lapot! Nem egy rokonnak vagy barátnőnek vagy a kedvenc házi állatodnak.

Apropó, van házi állatod. Mert ha nincs szerezz egyet sokat segítene. Ő nem hagyna el a depid miatt. De azért enni-inni akkor is adj neki amikor depis vagy! javaslok egy kistestű kutyust!

Mert akkor el kellene vinned sétálni ami azt jelenti hogy mozognál és a friss levegőn lennél (füves-fás területre vidd) Tehát mozgás + friss levegő. Megjönne az étvágyad is. Aztán még futás is lehet a dologból edzés alapon. (Survivor - Eye Of The Tiger)

Megerősödsz akár meg is izmosodsz s az is lehet hogy találkozol egy ilyen kutyasétáltatós edzős időben egy lánnyal. Aztán együtt futkároztok meg sétáltattok kutyát. S nem közösen mentek tovább tanulni hanem közös családotok lesz!

Na de ennyire ne rohanjunk előre. Először vánszorogj le a lakásból a friss levegőre és legalább sétálj egyet. Aztán jöhet a kutya is meg a futás!

Elég sok embert bántottak gyerekkorában és később az élete során, mindenkit értek megrázkódtatások talán el sem tudod képzelni hogy vana kit esetleg nagyobb mint téged. Rajtad múlik hogy az így kialakult lelki sebeknek te behódolsz, vagy begyógyítod ezeket kompenzáció által. Ha nincs önbizalmad akkor építs magadnak. Nézz magadba mi az ami miatt ez a helyzet, és kompenzáld. Lehet sírni felette de nem vezet sehová.

Ne emberekre tedd fel az életed. Ha te új életet szeretnél, azt neked kell felépítened nem a barátnődnek, ez nem rajta múlik. Ha egy kapcsolatnak vége akkor pedig vége, akkor is ha fáj. Gyászolni kell, de tovább is kell lépni. Gondold át mi okozhatta azt hogy vége lett, és ezzel az új tudással lépj tovább. Ha frontinra iszol jobb nem lesz, csak rosszabb.

Ismerős a helyzet... Régebben én is önbizalomhiánnyal küzdöttem, sokat bántottak, és nem is akartam változtatni. Haverok mindig voltak, 1-2, de nem lehetett barátnak hívni őket. Aztán elkezdtem lerendezni magamban a sorokat, és láss csodát, a haverokból igazi barátok lettek, akik ugyanúgy számítanak rám, mint én rájuk. Elég nagy hibám, hogy nagyon könnyen, és gyorsan megkedvelek egy-egy lányt.. Persze mindig koppanás a vége, és az indok eddig kb 5 esetből 4-szer az volt, hogy "sajnálom, hogy így történt, te túl kedves vagy hozzám, és nem akarlak megbántani." Tudod mi ez, és mindenki tudja, hogy mi ez az indok... Eléggé szánalmas amúgy, mert azt érzem bennem van a hiba. Viszont ezeket a dolgokat le lehet rendezni magadban. Nekem sikerült már párszor, persze nem örülök, hogy ezt kell tennem folyton, és csak át'asznak, de ez legyen az én problémám. A legnehezebb dolog elhatározni, hogy felkelsz a padlóról! Felkelni már könnyebb, de először magadban kell lerendezni, és tenni érte, hogy a helyzet változzon. A gyógyszereket sohasem értettem... Teletömöd magad műanyaggal, meg egyéb vegyi szirsz'rokkal, és attól várod a csodát? Ébresztő... A gyógyszer is akkor hat, ha hiszel benne. Hinni kell magadban, az a legnagyobb gyógyszer!!!

Sok sikert! Átérzem a helyzeted, de ha nekem sikerült, akkor neked miért ne sikerülne? :)

Kérdező!

Mi van veled most?

miért nem gondolsz arra, hogy vannak, akik nálad sokkal nehezebb helyzetben vannak. Nem is tehetnek róla, mondjuk betegnek születtek. Segítségre szorulnak, nemhogy elveszíteni nem fognak egy "lányt", de lehetőségük se lesz esetleg, hogy megismerkedjenek valakivel.

Vagy gondolj arra, hogy elveszíteni a szerelmedet össze se mérhető azza, ha mondjuk valakinek a felnőtt gyerekét elüti egy ittas vezető. Mennyivel reménytelenebb annak a helyzete.

Annyi hely van, ahobá segíteni mehetsz, ahol nagy szükség van rád, mert te megérted, hogy más mennyire tud szenvedni, főleg, amikor elveszít valakit, vagy az álmodott jövőt.

Ha másoknak segítesz, meglátod, hogy értelme van az életednek. Próbáld csak ki.