Mikortól lehet elfogadni hogy én már magányos leszek? 17/f
Mikortól célszerű?
Nem sajnáltatásból írom le hanem csak azért hogy megértsétek hogy milyen életem van.
Nincsenek se barátaim, se barátnőm, se rendes osztályom.
Bulizni 1x sem voltam... Normális bulira gondolok nem diszkora.
1x sem voltam szilveszterezni és még vendégségben sem.
Nem hívott még senki sehova és a telefonkönyvemben csak anyám és apám telefonszáma van.
Egész nyáron otthon szoktam lenni a szobámban és kb 1 napot megyek az utcára.
Egy sportnak sem tudom a szabályait mert senki nem játszott velem ezért nem keltette fel az érdeklődésemet 1 csoportos sport sem.
1 igen, de azt egyedül is lehet csinálni.
Ne mondjátok hogy menjek kondizni mert ahoz akarathiányom van.
Kb mikortól célszerű elfogadni hogy magányos maradok?
18. Születésnap után?
Szerintem 18 éves korig már minden alap dologból (barátok, barátnő, szórakozás, bulizás) kellett volna már egy kicsikét tapasztalnom, de én egyikből sem kaptam.
Bármikor elfogadhatod és sajnálhatod magadat a mai naptól kezdve egészen 90 éves korodig.
Szerintem az nem lenne valami célszerű. Sokkal többre mennél vele, ha belátnád, hogy csak a te döntésed, hogy ilyen magányos, gyenge és gyáva vagy (mert ez igenis gyávaság, 17 évesen már bele akarsz törődni abba, hogy minden rossz!). Szedd össze magad, édes fiam, és kezdj valamit az életeddel! Vagy te nem akarsz boldog lenni? Mert simán lehetnél, ha elég bátor lennél ahhoz, hogy változtass.
Ne fogadd el. Probalj meg vmit tenni. Igaza van #1nek h akkor hivj el vkit te.
Sok sikert....
15/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!