Lehet egy remete típusú életet élő embernek boldog élete?

mástól boldogok az emberek...van akinek a pénz kell, van akinek a magány, van akinek a szex, van akinek a pia, van akinek a drog.....persze van vegyes is...

miért ne lehetne attól boldog, mert egyedül szeret lenni?

én is sokat vagyok otthon, mondjuk én tartok emberekkel kapcsolatot és boldog vagyok...

22F

Lehet.

Jelenleg nála is sokkal remetébb életet élek.

:)))

Persze, hogy lehet, nem mindenki igényli a társaságot, még ha az embernél az is a tipikus. De annyi más van, ráadásul neten is lehet kommunikálni, OK, hogy más, de van, akinek az is megfelel, főleg, ha ott hasonszőrűt talál, élőben pedig csak feszengene a másfajták közt.

Én elég ritkán találkozom élő emberrel a páromon kívül, voltak időszakaim, amikor semmi kommuikációm nem volt másokkal, nem rossz az. Pedig én elsősorban szangvinikus-kolerikus vérmérsékletű vagyok, elvben extrovertált és nagyon verbális. De egyedül lenni azért igen jó :) Hatalmas szükségem van rá, bár mint tudjuk, másoknak is, kell az, hogy elgondolkodjunk a dolgokon magunkban.

Úgy írod a munkát és otthonülést, mintha ez sivár lenne. Nekem a legtöbb társas dolog sivár, az emberek békétlenek, ölik egymást, esetleg falból mosolyognak, nekem ez nem kéne. Persze a jó társas együttlét az szuper.

De otthon rengeteg dolgot lehet csinálni, művészet, alkotás, tudományok, ismeretterjesztő és egyéb filmek... Klasszisokkal jobb, mint társaságban pletyózni vagy a gyerekkel veszekedni, csak mert karót hozott matekból.

Szóval a társas ember sem feltétlenül tölt értékes időt, amikor társas életet él. A társas magány pedig borzalmas.

"Az ilyen életnek van egyáltalán értelme?"

Kérdés mit veszünk az élet értelmének. Házaspárként is lehet hazajárni veszekedni, gyűlölködni, és tv-t bámulni. Sőt, ha úgy nézzük, az emberek 90%-a nem nyújt semmi kimagaslót, csak létezik, elvégzi a munkáját és meghal, így nézve mi az élet értelme?

Én például jobban érzem magam egyedül mint társaságban, nem is igénylem. Élem a saját kis életem, melózok, utána pihenhetek, magamnak osztom be az időmet, amit kell megbeszélek a családommal. És ennyi elég. Én társaságban érzem igazán hogy nem tartozom oda, és sokkal magányosabbnak érzem magam, mit egyedül.

És úgy vagyok, hogy minek erőltessek valamit ami nem megy és csak rosszul érzem magam utána? Egyedül meg igazából azt csinálok amihez épp kedvem van, és jól érzem magam.