Szerintetek egy régen kiközösített embernek lehet jó élete majd ha felnő?

16 éves fiú vagyok.

Általános iskolában én voltam a kiközösített akit nem hívtak a többiek sehová sem.

Egy éve elballagtam és most készülök 10.-be.

Régen nem sokat tanultam mert depis voltam hogy nem játszhatok/szórakozhatok senkivel, de megbántam... Asztalosnak készülök és nem nagyon megy a matek :( A tanárom azt mondja hogy gyakorlaton én vagyok a legjobb, de nem nagyon tudok térfogatot, belméretet és egyéb dolgokat számolni,de próbálkozom javulni. (Tanulni egyedül nehezen tudok mert nem mindent értek :/)

Szerintetek nekem is lehet majd jó életem?

A régi osztálytársaim élvezik az életet (Nekik élvezet: cigi, drog, verekedés, bemászás kertekbe este,bulik,csajozás,hülyéskedés.. Amit én is élveznék: lányokkal lenni, koncertekre járni, társasággal nyaralni stb) én meg itthon ülök...

Ha nem állok be a sorba és inkább tanulok az iskolában az jó lesz a későbbiekben, de nem tudom hogy lehetek így társasági ember.

A mostani osztálytársaim is a cigizős, drogozós verekedős társaság akik az emberölésről beszélnek (8. Kerületi iskolába járok ami mindent elárul.) és ezekkel az emberekkel én nem fogok barátságot kötni.

Átmenni másik iskolába nem szeretnék, mert ki tudja hogy ott mik történnének.. Talán ennél is rosszabb. (Nem tudok beillszkedni, sem megvédeni magamat :/)

Eléggé aszociális vagyok, de szeretnék barátokat és esetleg barátnőt is, de nem merek közeledni az emberek felé.

Minden hétvégén irígykedve hallgatom ahogy szomszéd fiatalok ugyan azzal a közösséggel jól eliszogatnak, elbeszélgetnek, sztorizgatnak, énekelnek, zenét hallgatnak stb.

Én is szeretnék majd ilyen életet a huszonéves koraimra, de most egyszerűen reménytelennek látom ezt a gondolatot :(