Lányok/nők/asszonyok, nem lehet, hogy azért olyan sok a magányos köztetek, mert magasra teszitek a lécet?

A korosztályomban (30-as), alig tudok olyan nőt, aki magányos, tehát már a kérdésed alapja sántít.

Egyébként szerintem kell lennie egy bizonyos mércének, elég baj az, ha valaki megelégszik olyannal, akit nem érez a társának, csak azért van vele, hogy legyen valakivel.

Nekem is voltak elvárásaim, reális elvárások és áldom az eszemet, hogy nem adtam ezeknél alább.

1. A gazdagabb pasi előnyben van. De nem azért amiért azt te hiszed. Nem azért nézi egy normális nő azt hogy a kiszemeltje jól keres-e hogy megtudja majd magának venni a legújabb Channel parfümöt és Gucci táskát. Azért nézi, azt hogy a kiszemeltjének normális munkája van-e, biztos állása, mert gondolnia kell a jövőjére... Még ha nem is direkt, de ez belénk van programozva, mivel a gyerekeinknek biztos jövőt kell felépíteni. Egy nő ha gyereket szül nem bír elmenni dolgozni mellette, tudnia kell hogy a gyerek apja/férje eltudja tartani őt és a gyereket is. Mert egy nő, attól hogy most már feltudja tornázni magát a társadalmi ranglétrán, attól még nő marad és meg maradnak a saját kötelezettségei (most éppen a gyerekvállalásra gondolok) és ennek meg kell hogy legyen a rendes techinai háttere.

2. És mondhat mindenki amit akar... a nők még mindig nem teljesen egyenrangúak a férfiakkal. Egy pasinak sokkal több mindent elnéz a társadalom, és sokkal könnyebben hallgatnak az emberek a férfiakra mint a nőkre.

3. Egy pasinál tényleg nem rossz az ha erős. Mivel a nőnek biztonságban kell hogy érezze magát mellette. Hogy tudja meg fogják védeni... hisz csak a nő a gyengébbik nem.

Összefoglalva: Lehet hogy némelyik nő tehet róla. De lenne egy kérdésem. Még is melyik nő érezné magát bármilyen értelemben biztonságban a mostani fiatalok mellett? (most is vannak bajok... de a mostani tizenévesek a durvák...)A páwa kis gézna emberek mellett akiknek csak a szája nagy?

Az egesz irasodbol az jon le, hogy te egy onbizalomhianyos ferfi lehetsz, aki eloszeretettel itelkezik és nincs rendben a kapcsolata ugy altalaban a noi nemmel.

Vagy nagyon nem jo korokben mozogsz és csak rossz tapasztalatad vannak.

A ferfi igenis legyen hatarozott, celtudatos, higgadt, de ki nem sz.rja le, hogy milyen autoja van, ha kozben egy bunko paraszt.

Szoval legkozelebb ne általánosságban fogalmazz, mert vannak normalis nok is, igenyekkel (hogy ez magas vagy sem, az a ferfitol fugg).

Van olyan nő, aki maga tehet róla. Tapasztalatból mondom, hogy nem minden nő ilyen. Nekem 23 éves koromig nem volt kapcsolatom sem, és tényleg nem voltak túl nagy elvárásaim. Legyen ápolt, legyen nálam idősebb, magasabb (157 centivel ez nem nagy ördöngösség), legyen intelligens, ne csak dugni akarjon, legyen normális az élethez való hozzáállása. És semmi... csak gyanús arab pasasok, nagyapám korú csövesek és ijesztően nyájas idős bácsik, drogos... még a szellemi fogyatékos srác volt a legjobb. Jó, tudtam, hogy nem válogathatok sokból, mert túlsúlyos vagyok, de mellette intelligens, kedves, aranyos, tudok az alkatomhoz öltözködni, az arcom tűrhető, humorom is van...

Most boldog párkapcsolatban élek. A párom az anyjával él, nincs kocsija, havi 100ezret keres, és nem is filmsztár külsejű. A lényeg az, hogy van életcélja, ambíciója, nem minimálbéres állás mellett sörözve-cigizve sír azon, milyen csóró, mert attól a típustól a hideg ráz, őszinte leszek.

De van 2 másik barátnőm, aki egyáltalán nem pénzéhes. Egyik még idősebb volt, mint én, amikor sikerült végre találnia egy normális férfit. Addig kb. az volt, hogy szociális analfabéta, önző srácok játszottak vele (egyik sem volt gazdag, sem Brad Pitt), amúgy meg... reálos szakon volt egyetemista, és láttam a felhozatalt... még ha csúnyácskák lettek volna, az hagyján, de olyan rohadt igénytelen srácok jártak oda, hogy az botrány. Zsíros haj, nem mos fogat, 20 éves totál kibolyhosodott termopulcsi (most komolyan, ami ösztöndíjat ők kerestek, abból tellett volna egy-egy turkálós pulcsira, ami nem tűnik ennyire széthordottnak)... ha az túl nagy elvárás, hogy egy férfi adjon magára, és ne gyűrött, piszkos, agyonhordott ruhákban járjon, azok vagyunk.

Meg van az a barátnőm, aki azért nem talál magának pasit, mert fontos neki, hogy konzervatív keresztény párja legyen. El is jár ilyen beállítottságú embereknek szervezett programokra, de ott már csomóan párban vannak, a maradékkal meg nem alakult ki kötődés, pedig próbálkozott. Illetve volt egy, akivel randizott, de annak meg kb. OCD-szintűen be volt osztva a napja, és fél órát voltak a randihelyen, aztán már idegesen felállt, hogy jaj, neki most 5 perc múlva haza kell mennie takarítani... azt meg megértem, hogy ilyen berubrikázott életű emberrel nem akart összejönni...

Ez csak 3 példa a környezetemből, hogy nem feltétlenül a pénz miatt nincs kapcsolatunk. Persze van az a fajta is, mint egy volt egyetemi csoporttársam, aki olyanok miatt picsogott, hogy miért van szőr a pasija mellkasán, meg miért kellene neki bármikor is fizetnie a piáját... nyilván sok ilyen is rohangál... de mondjuk rajta lehetett is látni, hogy vannak "igényei"...

Hát, ha az magas léc, hogy szeretném ha viszontszeretne akibe épp beleszeretek, akkor bizonyára... többnyire mindig átlagos diákok hozzám hasonlóan, eddig két ilyen kapcsolatom volt, egyiknek sem volt se munkája se keresete, tanultunk még mindketten, mégsem feleltem meg nekik szóval nem, az én mércém inkább már a béka segge alatt van mert az eddigi tapasztalataimból azt szűrtem le, hogy ha kiteszem szívem-lelkem az is hiába. Rá se nagyon nézek olyan férfiakra akik nálam magasabb szinten állnak, szóval pl aki már dolgozik, meg pénze van, nálam tabu, mert tudom hogy semmit nem tudnék neki nyújtani. A saját kategóriámban kerestem mindig is, de így is csak ráfáztam. Szóval kétlem, hogy magasak lennének az igényeim. Külsőre is csak annyit vártam el mindig amilyen én is vagyok, vékony testalkat, meg nem árt ha ismeri a fogkefét és a sampont meg tusfürdőt...

22/L

Nos én 24 éves lány vagyok és nem tudom miért voltam egész eddigi életemben magányos (vagyis sejtem, ezt majd később kifejtem), viszont biztosan tudom, hogy a fentebb felsorolt okok miatt biztosan nem!

-Nekem nem kellett soha az, hogy egy pénzes pasi udvarolgasson nekem. Sosem számított nekem a pénz.

-Sosem buktam a nagykutyákra, alapból nem bízom bennük, mert tudom, hogy nem a hűségükről híresek.

- Alapból nem vonzódom olyanhoz, akihez rajtam kívül még vagy 80 nő áll sorba. Nem azt mondom, hogy nem szeretek versenyezni, de inkább az olyan pasik élveznek előnyt nálam, akik nem tartanak mellettem egy egész háremet...és az sem érdekel, hogy mennyire jól néz ki, ha bunkó és öntelt, ha hűségre alkalmatlan, akkor nekem nem kell.

- Szerintem egyáltalán nem gáz, ha egy fiatalabb férfi nálánál picit idősebb nővel jár. Nekem aztán nem szúr szemet, ha így szeretik egymást akkor aztán felőlem...

Egyébként azért gyakoribb az hogy az idősebb férfiak fiatalabb nőkkel jönnek össze, mert a történelemben ez így volt elfogadott. A középkorban egy 12 éves lányt csak nagyon ritkán adtak hozzá egy 12 éves vagy annál még fiatalabb fiúhoz, mindenképp idősebb párt kerestek neki a szülei a biológiai érettségük miatt.

- Másrészt engem nem zavarna ha majd egyszer lenne párom és én fogok dolgozni ő pedig otthon lenne...az ellenben már zavarna, ha az otthon töltött időt végig sörözve és a tv előtt ücsörögve töltené. Nem azt mondom, hogy írjon szonettet vagy ássa fel a kertet, de nagyon kiborulnék ha még egy konyharuhát sem vett volna magához és szaladna a ház, mert nem volt senki, aki kicsit rendbe szedje és este mikor dög fáradtan haza érek még nekem kelljen a koszos edényekről levakarni a szószt. És ez itt a lényeg, hogy ezt nagyon sok pasi eljátsza, hogy otthon van és már délre lerészegedik a tv előtt.

- Én a magányomat nem abban látom, hogy túl magasra tettem a mércét és úgy érzem nem azért nem volt még kapcsolatom senkivel sem még 24 évesen, mert én a szőke hercegre várok. Én nem várok a szőke hercegre és tudod miért nem? Mert én meg nem vagyok hercegnő ;) És amit megtanultam a világtól, az az, hogyha valaki nem full extrás nő, az nem kell a pasiknak :) csakhogy egy kicsit a pasik is belelássanak egy magányos nő életébe: pontosan ugyanazt csinálják velünk, mint amit ők gondolnak, hogy csinálunk velük. Nem azt mondom, hogy nem igaz, vannak nők, akik alapból szóba sem állnak egy férfival ha az nem egy BMW-ből száll ki. De ez nem a többség. Vagy ha mégis ez a többség, akkor nem ártana olyan lányokat keresni, akik nem egy Brad Pittet várnak, hanem egy olyan lányt, akinek tökéletesen megfelel, ha egy pasi vicces, határozott, kedves, megértő, hűséges, emberszámba veszi a társát és nem csak egy párt alkotnak, hanem szinte legjobb haverjai egymásnak. Én pl mindigis nagyon fontosnak tartottam a kapcsolatban az egyenlőség mellett azt, hogy ne csak egy pár legyünk, hanem legjobb barátok, akik képesek órákon át akár a semmiről is eldumálni, elviccelődni, lelkizni, őszintén beszélgetni. Nálam ez mindigis fontos volt és fontos is lesz, ebből sajnos nem tudok lejjebb adni.

Igen, valamilyen szempontból a borító is számít, de nincs minden lánynak arra szüksége, hogy Hollywoodi filmsztár arcú legyen a barátja. A fentebb felsorolt tulajdonságokkal ha valaki rendelkezik, akkor egy átlagos elvárású lánynál már jó esélye van.

Hogy, akkor mégis mire föl a magány? Nos, az én esetem nagyon egyedi. Önbizalomhiány és elzárkózottság.

Régen még gyerekkoromban az iskolában engem nagyon sokan bántottak és csúfoltak. Nem tudom pontosan, hogy miért engem szúrtak ki, mert semmivel sem voltam másabb, mint a többiek, de kiszemeltek és elintézték, hogy egy életre elegendő lelki sérülést szerezzek. A családom alapból elzárkózó, magának való típus volt, sosem voltam társasági ember, de a gyerekkorban elszenvedett csúfolások, sértegetések, kiközösítések rányomták a bélyegét a személyiségemre, ami miatt nagyon bizalmatlan vagyok, nem járok el sehova, nem ismerkedem. A barátaim (az a pár darab, aki még megmaradt) már megszokták, hogy ilyen vagyok, egy ideig el vannak vele, de aztán lemorzsolódnak mellőlem.

Én a magányom okát a múltamra tudom visszavezetni és nem azért, mert Brad Pittre várok. Tehát, légyszíves ne vegyél minden magányos nőt egy kalap alá, mert nem tudhatod, hogy milyen okból maradt magára. Nem, olyan biztos az, hogy azért utasítanak vissza egy férfit, mert nem üti meg a mércét, ezer más oka lehet. Nyilván, azért egy bizonyos szintet elvárunk, nyilván én sem jönnék össze az első velem szembe jövővel meg bárkivel, aki a "jó a segged, kő, kóla?" dumával indít egy beszélgetést. Az sem jön be ha egy pasi egészségtelenül egoista, önimádó és flegma. Viszont egy alapszintű határozottságot azért elvárunk.

Az sem jön be, ha egy pasi cselédnek néz és nem egyenrangú partnernek. Az ilyet alapból elkerülöm. Egyszer belementem egy ilyen kapcsolatba, mert elkeseredett voltam, de hála a jó égnek hamar észhez tértem és leléptem.

Nagyjából ennyi a véleményem ebben a témában, remélem nem sértettem meg senkit, de jobb ha kikérem magamnak ezt az általánosítást :)