Ti mennyire vagytok magányosak?

Én probálok nem tudomást venni róla de néha úgy belemar a lelkembe.

22/L

Magam vagyok.

Nagyon.

Kicsordul a könnyem.

Hagyom.

Viaszos vászon az asztalomon,

Farigcsálok lomhán egy dalon,

Vézna, szánalmas figura, én.

Én, én.

S magam vagyok a föld kerekén.

/Tóth Árpád: Meddő órán/

Annyira nem értelek titeket.

Olyan sok embertől hallottam mostanában, hogy sírnak az egyedüllét miatt. Persze relatív, hogy ezalatt ki mit ért.

Ha valakinek tényleg senkije nincs, se haver, se barát, se szerelem, se család az sz*r.

De önmagában azért sírni, mert épp nem vagy kapcsolatban... Annyi előnye lehetne ennek az életformának, csak ki kell használni, nem mások után kell sírni.

Mindenki a saját helyzetét tudja átélni.Másrészt nagyon nagy a társas magány,mert óriási kétszínűek az emberek.Átgondolva sok év kapcsolatait arra jutottam

akik őszinték voltak velem legjobb tudásuk szerint azok is brutálisan kétszínűek.

Nem fogom megérteni soha miért annyira nehéz önmagunkkal és másokkal is őszintének lenni.Sok közeli ismerősömmel eljutottam arra a szintre hogy majdnem sírtak vagy üvöltöttek velem.Éreztem hagyjam őket békén,ne kínozzam tovább mert nem akarnak

ilyen őszintén és mélyen beszélni.

Engem sokkal rosszabb érzéssel tölt el ha meg kell magam játszanom és rendesen kiver a víz napi szinten érzem a sok sza*házi ember undorító dumáját.Elsősorban én ezért vagyok magányos.Szerintem sokan hasonló helyzetben vannak.Mert ha olyan világban élnénk ahol azt mondhatnám hogy francba a sablonokkal oda megyek az első emberhez utcán vagy bármely közösségben hogy magányos vagyok. Ezt ki is próbáltam úgy el hajtanak mint a szél.

Hosszabb távon viszont fontos dolgok ezek.Ha az emberek nem tudnak egymással foglalkozni

,azért jó hogy a technika ezt is megoldotta,de mégiscsak kiábrándító egyben.

Szintén hozzáteszem én is rendkívül magányos vagyok.Szal aki szeretne beszélni nyugodtan írhat,

amiben tudok segítek.És társat is keresek ( lányt :) ) hozzáteszem ha már itt az alkalom.És ezt is

elkeserítőnek tartom hogy egy ilyen fórumon is néhány hozzászólás miatt szégyellnie kell magát

az embernek hogy kapcsolatot keres.

Bocs félbehagytam,azért fontos hosszútávon őszintének lennünk magunkkal mert

életünket csak így tudjuk normálisan irányítani.Persze el is lehet bújni

csak ha ránk ömlik a *ar nem kell csodálkozni.

Igaza van a 15 ösnek is,de ezt a saját helyzetedből nagyon nehéz észrevenni.Ha már átvészeltél egy ilyen időszakot korábban előnyben vagy azért.+ amilyen emberek vannak már szívesebben vagyok egyedül.Vannak akik írnak nekem vagy szólak hozzám,de

nehezen érjük meg 1 mást így inkább hanyagolom őket.

+ azokra is gondolni kell akik rommá dolgozzák magukat.És hát a megoldás az hogy tűzz ki célokat magadnak.Én is ezt tettem és mára asse tudom hol áll a fejem.

Attól még továbbra is szar a helyzet,de egyszer elérem a szintet hogy boldoggá

tesz a napi tevékenységem.Ezt kell elérnetek.