Ti mit csináltok, ha mágányosak vagytok és hiányzik valaki az életetekből, de azt a valakit még nem találtátok meg?

Én is magányos vagyok már 8 hónapja, és nagyon hiányzik nekem, még akkor is, ha szemét volt velem. Nem tudtam kitörölni a szívemből. Sokat gondolkozok és mindig arra jutok, hogy nem szabad ezen annyit görcsölni és erőltetni (most egy ideje interneten próbálkozom, de nem sok sikerrel), majd akkor jön, amikor nem is számítok rá, eddig is mindig úgy volt. Az a baj, hogy hiába beszélem meg ezt így magammal, amikor a környezetem (tudom, hogy jót akarnak) mindig abban erősít meg, hogy tenni kéne a boldogságomért. Ilyenkor mindig megkérdezem, hogy hol? Bulizni nem járok, nem is vagyok híve az ottani ismerkedésnek, a baráti körömben sem találok senkit. Maradnak a társkereső oldalak, de azok annyira erőltetettek és egyre inkább nem hiszek bennük.

Én azt tanácsolom, hogy várjál türelmesen, járj el otthonról, keresd az ismerkedés lehetőségét.