Egyedül élő fiatal nők/férfiak, ti hogy bírjátok?

Nem tudom, de én dolgozom/kondizom, így örülök ha az itthon töltött időmet, a kisállataimmal, illetve pihenéssel tölthetem.

22F

Kérdezz meg 10-20 egyedül élőt, hogy ugyanmár, miért is van egyedül? Ők erre elkezdik mondani, hogy "mert a pasim/nőm ilyen, olyan, amolyan volt, de én töki vagyok". Ők inkább élvezik, hogy egyedül lehetnek, és nem kell kit szeretniük, stb. Ők jól bírják ezt, mert tökik.

Pedig ők sem különbek, mint az, akinek van párja: ugyanúgy esznek, isznak, stb. Nem UFÓK ők, ugyanolyan emberek, mint a többiek - csak ők tökik.

Hasonló cipőben járunk, csak annyival másabb hogy én még tanulok és ez valamennyivel feledtetti a magányt de hosszabb szünetekben és hétvégén meg vagyok veszve... a legjobb haverom meg nem az a fajta akin folyton lógni tudom és bárhova eljön stb.

20F

Én meg folyton mondom le a programokat, lassan már megharagszanak rám, mert egy kis egyedüllétre vágyom, és hogy a saját dolgaimmal foglalkozhassak!

Hogy csináljátok? Nem értem...

Nem véletlen hogy mindenki azt akarja, arra vágyik, ami neki nem adatik!

5#

En szeretlek! :D

ahány csajnál bepróbálkoztam életemben, én voltam mindig az "aranyps vagy, legyünk csak barátok típus" egyre nehezebben bírom...

28/f

Egyedül élek, de nem érzem magam magányosnak. Elfogadtam a helyzetet és kialakítottam a saját életemet. Nem vagyok kapcsolatfüggő. A barátaimmal szoktam találkozgatni, szeretek velük lenni, szoktunk közös programokat csinálni, de nem esem kétségbe, ha egy hétvégét egyedül kell töltenem, sőt attól sem, ha esetleg egyedül kell elmennem nyaralni és 1-2 hétig nincs ismerős körülöttem. Vannak hobbijaim, amikkel bármikor el tudom ütni az időt, általában minden helyzetnek tudom látni a jó oldalát.

A magány nem a körülmények következménye, hanem az esetek 99%-ban az adott ember viselkedéséből, személyiségéből adódik. Nagyon sokan képtelenek kilépni a komfort zónájukból, nyitni mások felé, elkezdeni új dolgokat.