Egyedül vagyok (? )

Úgy érzem,hogy nincs senkim. 19 éves fiú vagyok,egyedül élek. Kb 2 hete összevesztem az egyetlen emberrel akiben megbíztam(az ő hibája volt és el is ismeri,most nem ez a lényeg). Nincs kivel beszélgetnem. Rengeteg dolog "kering" bennem és nincs kinek elmondanom. Egyszerűen megőrjít az,hogy nincs olyan személy az életemben akivel őszintén,bármiről beszélhetek. Ülök itthon,szól a zene és csak nézek előre. Soha sem volt barátnőm mert mindig egy olyan lányt kerestem aki művelt és céltudatos. Manapság az én korosztályomban alig van ilyen és nehéz rájuktalálni. Nem vagy ronda, de nem követem a divatot csak azért mert mindneki azt teszi. Zenei téren különc vagyok. Még mások diszkóba járnak én inkább elmegyek pár "haverral" egy jazz barba. Jobban szeretem a kultúrált szórakozóhelyeket.

Engem sosem érdekelt a külső..legalábbis nem olyan szinten mint másokat. Ha barátról van szó teljesen mindegy,hogy fiú vagy lány,hogy kövér vagy sovány. Csak az a fontos,hogy lehessen vele értelmesen beszélgenti...figyelek mások érzéseire és még ha látom,hogy valakit bánt valami én leülök mellé és megkérdezem,hogy mi a baj ameddig mások észre sem veszik. Figyelek másokra minden téren. Nem vagyok bunkó,se pervez,se...semmi. Fogalmam sincs,hogy ameddig más iszákos,bunkó "parasztok" körül vannak véve olyan emberekkel akikkel beszélgethetnek én miért vagyok egyedül...