Az öngyilkosság az egyetlen, amit tehetek?

Megpróbálom röviden.

Szegény családban és lelki terrorban nőttem fel. Apukám teljesen tönkretett. E mellé szívbeteg is vagyok, kórházban is kezeltek, valamint 14 éves korom óta visszaeső depressziós. Szóval, komplett életképtelen.

Hogy elkerüljek otthonról (miután apukám többször megfenyegetett, megöl), kijöttem a barátomhoz külföldre.

Azt hittem, végre megoldódik az életem, hiszen dolgozni kezdtem, iskolába is jártam. Azonban tévedtem. A barátom nem éppen az a társ, akire nekem szükségem lenne, eléggé kihasználja a kiszolgáltatott helyzetem, és bánt, terrorizál lelkileg, zsarol és fenyeget. Haza nem tudnék menni, ha akarnék se. A barátaim közül senki sem tud segíteni, na meg nem is akarnak sajnos. Mindenki csak ki akarja használni a helyzetem (pl egy ismerősöm szexért cserébe ajánlott lakhatást).

Le kéne lépnem, de nem tudom, hová. Nincs pénzem, munkám, ismeretségem.

Egy barátom ajánlotta, menjek hozzá, de túl nagy a távolság (másik kontinens), nem akarom magam nagyobb bajba keverni, hiába vagyunk jóban évek óta.

Napok óta úgy érzem, az öngyilkosság az egyetlen megoldás, nekem megszületni se szabadott volna.

(Úgy volt, anyukámnak nem lehet gyereke, az első babája el is ment, mert nem passzol a vércsoportjuk apuval, a húgomnak van emiatt betegsége is. Születésem közben majdnem meghaltam egy komplikáció miatt, 2 és 11 évesen pedig majdnem balesetben, 17 évesen meg a szívem miatt kishíján)

Van még értelme élnem?

21L